Előszó
Törökszentmiklósi Kalendárium
Az Úr 2008. esztendejében, üdvöt és áldást, Kedves Olvasó!
A Törökszentmiklósi Kalendárium újraindított sorozatának ötödik darabját vehetjük kezünkbe az idén. Csak...
Tovább
Előszó
Törökszentmiklósi Kalendárium
Az Úr 2008. esztendejében, üdvöt és áldást, Kedves Olvasó!
A Törökszentmiklósi Kalendárium újraindított sorozatának ötödik darabját vehetjük kezünkbe az idén. Csak tisztelet és köszönet illeti az írások készítőit, a kéziratok gondozóit és szerkesztőit azért, hogy nem lankad a kezdeti lelkesedés, nem gyengül a tenniakarás vágya és így az Úr 2008. évében is olvasgathatjuk ezt a szép és számunkra kedves kalendáriumot! Köszönet érte!
Azért is köszönetet mondok, hogy felkértek a beköszöntő sorok írására. Szívesen teszek eleget ennek a számomra új és ismeretlen feladatnak. Remélem megérti a Kedves Olvasó, hogy nem tudok kibújni a bőrömből, és ebben a néhány sorban Krisztus papjaként akarok szólni minden jóakaratú törökszentmiklósi emberhez.
Amikor a keresztény időszámítás útjára indult, a naptár szerkesztői nem dobtak a szemétre mindent. Az evangéliumi házigazda bölcsességével jártak el, aki „kincseiből előhoz régit és újat egyaránt". Megtartották a római naptár számos elemét, így például a hónapok elnevezéseit is. Akkoriban ezek a nevek még nem szorultak magyarázatra. Ma már kevesen tudják, hogy miért is nevezzük januárnak az esztendő első hónapját. Nos, a magyarázat nagyon egyszerű. Janus vagyis Januarius a római mitológia egyik különleges istensége volt, aki kétarcú lévén egyformán látott előre is és hátra is. Az Alvilág portása volt, mert szemmel tudott tartani érkezőt és távozót egyaránt. Egyszerre látta a múltat és a jövendőt, csakúgy, mint a mi évkezdő hónapunk, amelyben még hurcoljuk magunkkal az elmúlt esztendő minden emlékét, de tekintetünk már egy szebb, boldogabb jövő felé néz. Tényleg szebb és boldogabb a jövő, mint a múlt? Sajnos legtöbbször nem. Ha igazán mérlegre tesszük, akkor bizony legalább annyi a hátrány mint az előny, legalább annyi a bűn, mint az erény, legalább annyi a rossz, mint a jó. Folytonos erőfeszítésbe és küzdelembe kerül, hogy nap mint nap megmaradjunk a helyes úton. Nemcsak az emberiség történelme bővelkedik háborúkban, hanem minden egyes ember élete is folytonos harc és küzdelem. A keresztény ember élete pedig különösen is az, és csak aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Vissza 
