Szeged

Előszó

A monografia sosem volt a siető, könnyű szórakozást kereső ember olvasmánya. Főleg az nyúl utána, aki visszaszáll a múltba, vagy adatot kutat. Természete éppen ezért, hogy inkább adattár, mint kritika, egyszóval amolyan nyers történelmi forrás, amelyet igénybe vesz később az, aki históriát akar írni.
Ez a könyv, amely most jut a közönséghez, a régmúlt vázolása mellett főkép Szeged utolsó negyedszázadát ismerteti a jelen napokig, elmondja, hogyan léptünk át a huszadik századba, mi mindenünk volt azelőtt, micsodánk maradt meg és hogyan használtuk fel. Történelmi időkön robogtunk át, annyi bizonyos, történelmi kritikára azonban sosem alkalmas a jelenkor, mert - végtére emberek vagyunk mindnyájan - részint nem lehetünk a magunk bírái, részint hiányzik az objektivitásunk. Az a bizonyos történelmi távlat nagyon is kell, hogy dolgok, események, emberek cselekménye a lehetőségig tisztán álljon a tanulni vágyó előtt. A világhistória is revízióra szorul időnkint; ami a Ma szemében magasztos, az kárhozatossá válhatik a Holnap szemüvegén, tapasztalatán keresztül, aminthogy volt Rákóczi is törvénnyel megbélyegzett száműzött, ahogy ma sem tárult még föl egészen a negyvennyolcas szabadságharc és az akkori közélet számos jelesének minden dolga s ahogy a forradalmak után felszabadult bécsi levéltárak a maguk igazában csak most ontják a meglepő, új felfogásokra késztő megállapítások anyagát.
Ez a kötet, akármilyen impozáns legyen, kevés ahhoz, hogy akárcsak futtában is mindent elmondjon, ami szegedi életünkben történt. Vannak kérdések - nem is éppen a leginkább életbevágók, - amik külön kötetet kívánnának és sok ív betűanyagát venné igénybe akárhány, egyszerűnek tetsző részlet is. Útmutató csak ez a könyv, mérföldjelző állomása ezer éves városunknak, hogy az utánunk következő nemzedékek egy helyen találjanak minden fontosabb adatot, ha majd elérkezik az ideje, hogy mérlegre helyezik mai életünket is, elmondva kritikájukban azt, amihez a jelen mindig gyenge. Vissza