Szeged

Előszó

A monografia sosem volt a siető, könnyű szórakozást kereső ember olvasmánya. Főleg az nyúl utána, aki visszaszáll a múltba, vagy adatok kutat. Természete éppen ezért, hogy inkább adattár, mint kritika, egyszóval amolyan nyers történelmi forrás, amelyet igénybe vesz később az, aki históriát akar írni.
Ez a könyv, amely most jut a közönséghez, a régmúlt vázolása mellett főkép Szeged utolsó negyedszázadát ismerteti a jelen napokig, elmondja, hogyan léptünk át a huszadik századba, mi mindenünk volt azelőtt, micsodánk maradt meg és hogyan használtuk fel. Történelmi időkön robogtunk át, annyi bizonyos, történelmi kritikára azonban sosem alkalmas a jelenkor, mert - végtére emberek vagyunk mindnyájan - részint nem lehetünk a magunk bírái, részint hiányzik az objektivitásunk. Az a bizonyos történelmi távlat nagyon is kell, hogy dolgok, események, emberek cselekménye a lehetőségig tisztán álljon a tanulni vágyó előtt. A világhistória is revizióra szorul időnkint; ami a Ma szemében magasztos, az kárhozatossá válhatik a Holnap szemüvegén, tapasztalatán keresztül, aminthogy volt Rákóczi is törvénnyel megbélyegzett száműzött, ahogy ma sem tárult még föl egészen a negyvennyolcas szabadságharc és az akkori közélet számos jelesének minden dolga s ahogy a forradalmak után felszabadult bécsi levéltárak a maguk igazában csak most ontják a meglepő, új felfogásokra késztő megállapítások anyagát. Vissza