Szeged Felsővárosi Római Katolikus Plébánia Hiradója 1943. febr. 10.

Előszó

Részlet:
Fatima
A föld megremeg a maga poklában. Az istenhit és istengyűlölet vallja elkeseredett harcát. Ebben a szörnyűséges küzdelemben a jók és gonoszok megszámlálhatatlan tömegei pusztulnak el. Mivé lett az ember? Hová süllyedt a teremtés koronája? Az emberi gonoszság, úgy látszik, apokaliptikus időket szült az emberiség számára. A lelkileg intelligens emberek megborzadnak a rosszakarat által teremtett állapotoktól.
Tudjuk nagyon jól, hogy az Isten a világot egészen és részeiben hatékonyan irányítja célja felé. Az isteni gondviselés tudta nélkül semmisem történhetik. Minden ember és emberi megmozdulás az Istennél nyer igazságos kiegyenlítődést. A szabadakaratú emberek által kiagyalt és tervbe vett elgondolások, amint a történelem és a mai idők is bizonyítják, nagyon sok szenvedést okoztak és okoznak ma is az emberiségnek. A szenvedés ugyan nem önmagáért, hanem a vele kapcsolatos jók miatt a gondviselő Isten akaratával megegyezik. hogy miért van a szenvedés, azt talán a következők világítják meg. Az Isten a szenvedéssel értékeket hoz fel az ember lelkéből. Ha az embert nem énnék szenvedések, sohasem kerülnének felszínre azok a gyöngyök, amelyek vele járnak, mint például: a keresztényi tűrés, megadás, segítés, vigasztalás és részvét. Ezek teszik teljessé és értékessé az emberi életet. A szenvedés egyébként is átmeneti. A természetes ész belátja, hogy a szenvedés örökké nem tart, mivel a földi élet maga is véges. Ha ehhez hozzávesszük a természetfeletti megvilágítást, akkor minden szenvedés-problémánk megoldódik. A bűn által jön a halál és a halállal a gyötrődés, a nyomor, a békétlenség, kín. Vissza