Szeged népe

Előszó

Ez a gyűjtemény folytatása és - főképpen a zenei részben - kiegészítése szeretne lenni Kálmány Lajos szegedi gyűjtésének. Amellett, hogy iparkodik megfelelni a népdalgyűjtés modern követelményeinek, a szegedi néplélek alkotóerejének is bizonysága szeretne lenni.
Könyvem sajtó alá rendezésénél igyekeztem a szöveg és dallam érdekeit egyaránt szem előtt tartani és egymással összhangba hozni. Gyűjteményemnek epikai és lírai dalokra, továbbá a lírikumoknak hagyományos: szerelmi, pásztor-, hazafiúi és katonadalokra stb. való felosztását mellőztem, már az efféle osztályozással együttjáró felaprózódás miatt is. Inkább arra törekedtem, hogy a rokon-dallamok kerűljenek egymás közelébe. Gondolom, alkalmasabb osztályozási elv, mint az előbbi lett volna. Itt említem meg, hogy a több szakaszra terjedő szövegnél a dallamokban mutatkozó ritmikai eltéréseket technikai okokból nem jelölhettem meg. Ez a mulasztás azonban a gyakorlatban nem okoz különösebb nehézséget.
Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor itt is igaz köszönetet mondok vezetőmnek, Solymossy Sándornak tapasztalt irányításáért, Bartók Bélának a dallamoknak a kézíratban való átnézéséért és hálásan fogadott tanácsaiért, továbbá Szabolcsi Bencének sokféle szíves segítségéért. Köszönetet mondok véreimnek, azoknak a derék, jó lelkeknek is, akiknek érdeméből ez a gyűjtemény megszületett.

Szeged-Alsóváros, 1933. január 10.
Bálint Sándor. Vissza