Szeged szívében

Előszó

A Város és Színháza
Igen, nagy betűkkel. Mert Szeged immáron több mint kétszáz éve felismerte, hogy kultúra - irodalom, színház, képzőművészet - nélkül nem teremtheti meg azt a szellemi szabadcsapatot, amely fejlődésének motorja, országos és nemzetközi elismertségének záloga. A Várost egy természeti katasztrófa, a „nagyvíz" után példátlan hazai és külhoni összefogással európai szerkezetű Kelet-európai metropolisszá építettek elődeink, s a kor nagyszerű férfiúi - belátva a szellemi igények erejét - az újjászületett városban megalkották azokat a kulturális, művészeti műhelyeket, melyek letéteményei lettek Szeged felvirágzásának. A színház, a múzeum, a könyvtár, az új híd és számos pompás palota kínálta a lehetőséget, a város vezetése megteremtette a szellem embereinek a szárnyalás esélyeit. Az 1883 októberi királylátogatás egyik legnagyobb eseménye a színháznyitás ünnepe volt. Ennek százhuszonöt éve. Százhuszonöt év egy város életében már jelentős történelmi idő. Beleférnek olyan nagyszerű időszakok, mint a víz utáni harminc év, vagy a trianoni tragédiát követő negyedszázad, vagy éppen a rendszerváltást követő két évtized. És természetesen akadnak olyan korszakok - mint az első és második világháború évei, a Trianont követő, Szegedet igen súlyosan érintő időszak, vagy a szocializmus kézi vezérlésének esztendei - melyek visszavetették Szeged szerepét. De a Város és a Színház kapcsolata - mint atya-fiú viszony -, ha ellentmondásos keretek között is, mégis túlélte a nehézségeket, és szárnyalt a tisztább társadalmi körülmények között.
Ennek a jubileumi kötetnek az a címe, hogy Szeged szívében. Én még szorosabbra fonnám a kapcsolatot: a színház Szeged szíve. Itt dobbannak először a szellem impulzusai, ide futnak a kultúra érhálójának artériái és visszerei, innen lökődnek ki a legprogresszívebb gondolatok, s ide érkeznek a frissítést igénylő közösségi elvárások is. A város és színház viszonya az elmúlt egy és negyedszázadban fölmutatta mindazt a sokszínűséget, ellentétet, nehézséget, sajátosan elkülönülő érdeket, mely ebben a viszonyban fellelhető. De a város sohasem hagyta véglegesen magára a teátrumot. Viták kereszttüzében, anyagi és szellemi, ízlésbeli és személyeket érintő küzdelmekben mégis édes gyermekeként szerette legjelentősebb kulturális intézményét. Vissza