Szegedi építészek

Előszó

Útrabocsátó

Az építőkhöz című versében írta Illyés Gyula: „Téglát téglára! Egy világ / zárja veletek s azon át nyitja győztesen kapuját " Téglát téglára! így épül a világ. így épül a ház, az iskola, a templom - így épül a haza. így adja - mint egy nagyszerű történelmi és szakmai staféta - egymásnak örökét megannyi generáció, egymást váltó hatalom, egymást követő stíluskorszak. Ezen változásoknak objektiválódott hitvallása leginkább az építészeti alkotásokban érhető tetten. A város élő-eleven organizmus, folytonosan változik, alakul, magára ölti és átörökíti minden teremtő nemzedék kezenyomát. Hagyomány és újszerűség, öröknek vélt értékek és múló divatok, hatalmi diktátum és egyéni tehetség érhető tetten a város szerkezetében, a reprezentáló palotákban, a kényszerű lakótelepekben, a divatokat képviselő családi otthonokban, az ipari létesítményekben, a szakrális építményekben, az örökség vállalásában vagy megtagadásában, az építésben vagy a pusztításban. Talán az építészet bizonyítja a legpregnánsabban és leghosszabb ideig egy-egy hatalmi struktúra protestáló, megengedő vagy támogató gesztusait.
A szegedi alkotókat bemutató nagyszabású könyvsorozatunk negyedik kötete a Város építészeit mutatja be. Negyvenhármat a közel két és félszáz közül. Negyvenhárom olyan alkotót, akik a Kamara ítélete szerint az elmúlt évtizedekben leginkább meghatározó módon hagyták kézjegyüket Szeged városán. És az ország képén. Kortárs építészetünk példa - miként sáfárkodott a Város azokkal a szellemi-szakmai kapacitásokkal, melyek itt sűrűsödtek, keresték a kifejezés és megvalósítás lehetőségeit. Az összes, művészeti ág közül talán az építészet a legnyilvánosabb, a leglátványosabb, a legmaradandóbb a városi polgárok számára. A döntéshozók felelősségét, társadalmi küldetését fejezi ki Granasztói Pál figyelmeztető mondata: „A várossal foglalkozni annyi, mint az emberekkel, az élet teljességével foglalkozni." Ennek szellemében bocsátom útjára a Szegedi építészek című kötetet, bízva abban, hogy felkelti a szakma és a közönség érdeklődését, elviszi a város építészeinek hírét messzi földekre és figyelmeztet valamennyiünket közös felelősségünkre és nemes küldetésünkre. Vissza