Előszó
Részlet a könyvből:
A Vágvölgy.
Aki bejárta a Rajna vidékeit, bámulta szépségeit s hazánkba visszatérve, oly vidéket keresne, mely leghívebben visszatükrözné s lelkében újra fölélesztené a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A Vágvölgy.
Aki bejárta a Rajna vidékeit, bámulta szépségeit s hazánkba visszatérve, oly vidéket keresne, mely leghívebben visszatükrözné s lelkében újra fölélesztené a látottak emlékeit: az minden bizonynyal a Vágvölgyben állapodnék meg.
A Kárpátok koszorúzta hon legszebb tájéka ez. Minden fordulata egy-egy uj, megkapó, festői panorámát tár elénk. A haragos mormolással rohanó folyó helyenként megcsendesül, halkan csobogva, szeliden ringó habfodrokat képezve siklik el a kavicsos partok között; másutt ismét, mint a természet által öntött óriási tükör, csodás hűséggel veri vissza az égen úszó felhőbodrok, a haragos zöldbe játszó fenyvesek s a mulandóságot hirdető váromladékok képeit.
Valóban gyönyörű völgy ez. A természet templomának szent csarnokaiban járunk itt s amidőn a ködbe vesző hegyek ormain búsongó várromok közül fülünkbe hozza a szellő a pásztor furulyájának édes-bús hangjait, erdők mélyéből vadgalamb búgását, a felhőtlen égből vércse vijjogását, parthoz verődő habfodrok csendes csobogását, önkéntelenül is imára kulcsoljuk kezünket s bámuljuk a Teremtő hatalmát.
Mint egyik koszorús költőnk mondja: Csák Máté büszkesége, Tököly rajongása, Rákóczi honszerelme, Báthori Erzsébet tetszelgő kegyetlensége, Beczkó bolondsága, Stibor őrjöngése kél és száll itt örökké, felhő, köd alakjában, lehull a fáról sárguló levéllel s újra kihajt a bimbóval, együtt örökli azt a hanttal, kővel, kalászszal, a patak mormoló vizével az uj ivadék s aztán ő is elmegy arra, amerre a szél fújja s megint visszatér abban a ködben, mely a tájat elüli...
Vissza