Madár

Előszó

Addig a bizonyos 2004. évi januári napig nem gondoltam, hogy túlzottan nagy esélye lenne Erdei Zsoltnak profi bokszolok között a világbajnoki győzelemre. Nem hittem igazán abban, hogy le tudja győzni a mexikói ellenfelét. Úgy véltem, hogy González stílusa kifejezetten nem fekszik neki. Tartottam tőle, hogy a világbajnok folyamatos, monoton, kőtörő, tisztátlan, dulakodó stílusa a negyedik-ötödik menettől fokozatosan felőrli Zsolt bokszát. Tartottam tőle, hogy az ellenfélre tekeredő, csápszerű, hosszú kezeivel széttöredezi majd a meccset, elfojt minden kezdeményezési lehetőséget. Tartottam tőle, hogy nagy meccsrutinja a menetek növekedésével egyre inkább ki fog domborodni. Tartottam tőle, hogy Zsolt túlpörgeti magát, türelmetlen lesz, kapkodó. Tartottam tőle, mert emlékszem, amatőr időszakában többször is előfordult, hogy a kritikus pillanatokban leblokkolt, hogy töredékét sem tudja majd nyújtani a tudásának. Tartottam tőle, mert féltem, hogy a sok link ellenfél ellen vívott meccsen elszokott az igazi kemény megméretéstől. Tartottam tőle, mert a korábbi 12 menetes mérkőzésein az utolsó négy menet igencsak kínosra sikeredett. Tartottam tőle, mert felötlött bennem, hogy a karlsruhei csarnok hírhedetten szigorú portása nem engedi be a kapun, hogy a tréfás kedvű tűzoltó a slagjával lespricceli, vagy a szórakozott vécésnéni véletlenül rázárja majd kívülről az ajtót...
...vagyis mindenféle ok miatt tartottam ettől a világbajnoki címmérkőzéstől. Persze legfőképpen azért, mert nagyon szeretem Erdei Zsoltot. Szeretem nyitottságát, őszinteségét, bájos bumfordiságát, félszeg nyerseségét. Egy olyan időszakban, amikor a sportolók nagy része kénytelen a média, a szponzorok, élősködő sportvezetők, píárosok igényeinek, követeléseinek, előírásainak megfelelően folytonosan szerepelni, pózokba merevedni, figurákat alakítani, ő azon kevesek közél tartozik, akik meg tudtak maradni nagyjából azonosnak önmagukkal. Szeretem bunyójának hevét, szenvedélyességét, szikrázó keménységét, meg nem alkuvó győzni akarását. Vissza

Fülszöveg

Szegő András annak a klasszikus újságírónak a leszármazottja, akit valaha Kosztolányinak, Molnárnak, Karinthy Frigyesnek neveztek. Ez utóbbihoz van a legtöbb köze. Őhozzá is a „zseni" jelző tapadt, pedig akkoriban számos nagy tehetség élt. „Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni!' -mondta róla Füst Milán, és ezt Szegő Andrásról is elmondhatjuk. Rokona Karinthynak más tekintetben is. írásait egy sajátos humor élteti s hatja át. Minden mondata hol szomorúan, hol vidáman, hol megbocsátón, hol csodálkozva nevet. Bokszkommentárjai valósággal forradalmasították a televíziós sportközvetítéseket, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sportág sokak számára vált szerethetővé, élvezhetővé.
Mély emberismeret és életismeret szüli ezt a humort. Roppant gazdag lélek, aki Karinthyhoz még annyiban is hasonlít, hogy legnagyobb kincseit nem a Nagy Műben, hanem kis tárcákban, hírlapi cikkekben, rövid írásokban szórja szét.
Csak mellékesen: Szegő András a legnépszerűbb újságírónk. Túl azon, hogy függetlensége, nonkonformitása dacára minden szakmai díjat megkapott - Ezüstgerely, Táncsics Mihály, Purlitzer, Prima Primissima -, vele beszélgetni bármikor is rangot jelent mindenkinek, s egyben azt is, hogy az általa rajzolt képet az egész ország meg fogja ismerni. Függetlenül műveltségtől, műveletlenségtől, kortól, nemtől, vallástól, pártállástól, hovatartozástól - a kép, amit készít, s ami őt érdekli: az Örök Emberi. Az utókor elsősorban tőle fogja megtudni, kik voltunk s hogyan éltünk itt.
(Részlet a Prima Primissima-díj előterjesztéséből.)

Erdei Zsoltban egy végtelenül szerény, kedves és szolgálatkész embert ismertem meg, aki ha ringbe száll, igazi harcossá válik. A legprofibb szemlélettel, a maximalizmust kihozva magából küzd a számára kitűzött célokért: az eredmény mellett önmagáért, a családjáért, a klubjáért, és persze a hazájáért... Hiteles, aki a magyar közéletben, nemcsak mint sportoló, hanem mint ember is példát mutat másoknak többek között fegyelmezettségével és megbízhatóságával. Hiszem, hogy pont ezért lehetett a világ egyik legjobb ökölvívója, és két vb-cím birtokosa. A Schenker ezért is is döntött úgy, hogy a világ egyik vezető logisztikai szolgáltatójaként végigköveti és támogatja Madár - mint a világ egyik legeredményesebb ökölvívója - pályafutását. Zsoltban és a Schenkerben rengeteg a közös pont: a professzionális gondolkodásmód, a maximalizmus, a gyorsaság és a precizitás, nem utolsósorban pedig a legfontosabb, az emberközpontúság. De aki elolvassa a könyvet, úgyis megtudja, milyen is az igazi Madár.

Kovács Ferenc Péter ügyvezető igazgató - Schenker Kft. Vissza