Előszó
Lencsés Ida pályafutása a 80-as évek első felében kezdődött. Máig fontos alapmotívuma, a háromszög már szinte az első, nyilvánosan bemutatott munkáján fellelhető volt. A Medál 1983-ból, ha szimbolikusan is, a kitüntetéseket tartó textilháromszögre utalt, s mint gobelinművészhez illik, természetesen megszőtt, francia gobelin technikájú műdarab volt. Az ötlet maga nagyszerű, egyszerre adott lehetőséget a gobelinmesterség minden bravúrjának előadására, finom iróniára, másrészt a használati és dísztárgy között mindig is feszülő rivalizálás könnyed áthidalására.
Különös időszak volt ez az 1983-86 közötti, amikor Lencsés pályafutása elkezdődött. Egyrészt jószerivel pont egybeesett az új textil mozgalmának lezáródásával, ami úgy 1984 környékére bizton megtörtént. Másrészt a gobelin, már csak természeténél fogva is lassúbb természetű és ez lett a műfaj szerencséje. A megújulás 1980-ban kezdődött, és hellyel-közzel máig is tart, ami kétségkívül reményteli fordulat. Lencsés Ida a legeslegelején, tehát az 1980-as "+ - Gobelin" elnevezésű szombathelyi biennálén még nem vett részt, mert akkor még főiskolás volt. így aztán a 80-as évek derekán formálódó új gobelines generáció színre léptével együtt mutatkozhatott be. Nem volt ez egy rossz pillanat, mert ahogy a neoavantgárdnak vége szakadt, úgy többé kevésbé az experimentális textilnek, mint az előző másfél évtized uralkodó áramlatának is leáldozott. Előtérbe kerültek a klasszikus megoldások, úgymint újfestészet, újgobelin. Ez a megújulás egy olyan lassan változó műfajban, mint a gobelin is várható volt, a színen termett egy nagyon tehetséges új generáció, akik nagyon erőteljesen az előzőek - Solti Gizella, Széchényi Lenke, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Kecskés Ágnes, Nagy Judit és társaira gondolok -, nyomába eredt. Az ő tapasztalatuk, és természetesen áttörésük eredményeit már magától értetődő természetességgel ismerték és alkalmazták, plusz a művészeti helyzet is nekik kedvezett. A gobelin, mint ábrázoló műfaj újra élet- és sikerképes lett.
A nyolcvanas évek elején a középítkezési konjunktúra következtében történt némi változás. A nagy szállodaépítési program keretében a textilművészet újra előtérbe került. A szállodaművészet talán egészségesebb vonulata a gobelinben jelentkezett. Itt ugyan szóba se került a társalkotói szerep, viszont nem a manufakturális, hanem a kézműves gobelin kapta meg a feladatokat. így egy sor olyan alkotás jöhetett létre, amely a fiatal gobelines generáció szakmai és anyagi elismerését is megteremtette.
Lencsés és társai azonban erről a furcsa konjunktúráról már csak koruk miatt is, megint csak lemaradtak, így az első lényeges és határozott jelentkezésük a Gobelin 14 című, a Vigadó Galériában rendezett kiállításon történt, 1986-ban.
Lencsés közben szépen és szorgalmasan szőtte archaizáló, kicsit historizáló háromszögeit. Ugyanaz a könnyedség volt jellemző a nyolcvanas évek több munkájára is, úgymint a VI. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennálén, 1986-ban bemutatott Kaviár és Lencse című minitextiljére, ahol selymet hímzett gyöngyökkel, volt az egészben valami hetyke magabiztosság, ahogyan a nagyon tradicionális technikát felhasználta és a maga javára átértelmezte. Ezt vitte tovább az Érdemérem 1987-ben, szinte karikatúráig fokozott iróniájával, majd 1988-ban a Dialógus I-II., a csúcsára állított háromszögben megjelent a geometrikus motívumrend, ami a továbbiakban oly fontos szerepet játszik Lencsés munkáin.
Vissza 
