Székely balladák

Fülszöveg

Jegyajándéknak készült ez a kicsi könyv; jövendőbelijének írta 1907-ben a fiatal építészmérnök. Budapestről hozta Türébe a kész íveket, s hogy idegen kéz még csak ne is érintse a csupán kettőjükre tartozó mívet, a kötéshez használt fodorvásznat maga a megajándékozott menyasszony: Balázs Ida hímezte ki színes fonallal.
A balladákat öt-hat évtizeddel korábban Kriza János és a köréje gyűlt kis szabadcsapat gyűjtői lelték meg a Székelyföldön.
A betűket kalotaszegi temetők korhadó kopjafáin az író fedezte fel, s miközben kisilabizálta az Itt várja Jézusát... kezdetű sorokat, keze szerszám után mozdult, hogy begyakorolja e betűk duktusát.
A rajzokon, a Vlegyásza alatt emelt Sebesvártól a régi udvarházak belsejéig s a zsindellyel fedett kapukig, az erdélyi múlt emlékei elevenednek meg. A tusba mártakozó toll azonban hajlékonyan követi azokat a vonalakat is, melyeket az akkor kibontakozó új európai stílusirányzat, a szecesszió sugallt.
A hagyomány és a korszerűség talált egymásra ebben a könyvecskében, mégpedig úgy, hogy összetéveszthetetlen jegye maradjon írója minden további művészi s emberi cselekedetének.
A nemrégiben elárvult könyvet alkotója kilencvenedik születésnapján tesszük a könyvgyűjtő asztalára, az Ő vallomásával: "Öröm könyvet csinálni. Én nagyon szerettem. A művész átveszi a középkori mester funkcióját s keresi a kapcsolatot a közönséggel. A könyvművész a maga tervezte nagy példányszámú könyvek mellett egyedi darabokkal is el akar jutni a közönséghez. Ezek lennének a bibliofil könyvek."

Benkő Samu Vissza