Székely bánja

Előszó

Erdélyi kisebbségi életünk utolsó esztendeiben született ez a könyv. 1938 tavaszán tizenhat fiatal erdélyi író fogott össze, hogy segítségemre legyen e munka első kiadásában, mely Kolozsváron jelent meg. Anyagát a harmincas évek eleje óta gyűjtöttem, amikor a közénk vont határon túl a falukutatók is járni kezdték az országot, a nélkül, hogy egymás munkájáról és terveiről tudtunk volna. A magyar gondolat és a magyar lelkiismeret egységének jelentkezését látom most ebben.
Az erdélyi magyarság legnagyobb egységben élő csoportjának, a székelységnek helyzetét tártam fel összefoglalóan, nagy vonalakban megrajzolva és fölmérve azokat az adottságokat, melyeknek alapján meg lehet keresni a jövőre nézve a szervezettebb gazdasági és szellemi élet módjait és lehetőségeit. Nem szorítkozhattam kizárólag az akkori élet keresztmetszetszerű rajzára, a kérdésekbe való mélyebb behatolás szükségessé tette az előzmények, a történelmi kialakulás vázolását. A mult tévedései talán a jövő tanulságai lehetnek. Reményünket önmagunk erejébe kell vetnünk, nem a mások segítségébe és belső erőt csak úgy nyerünk, ha megtisztítjuk szemléletünket és közelebb visszük a valósághoz. Ha nagy tévedéseket és mulasztásokat kellett megállapítanom a múltban, ezt nem kevés fájdalommal tettem, mert éreztem: kisebbségi helyzetünk fokozott felelősséget és fokozott körültekintést követel meg az írótól a letűnt idők bírálatánál. De az igazság és a jövő érdekében vállalnom kellett a küzdelem súlyát, nehézségeit és veszedelmét.
Elsősorban azokra az új kezdeményezésekre, gazdasági és szellemi összefogási próbálkozásokra szegeztem tekintetemet, amelyekre 1918 óta itt-ott vállalkoztak és amelyek kiemelkedő szigetekként álltak kisebbségi életünk sivár tengerében... Vissza