Győzelem, vesztesek nélkül

Fülszöveg

1981 óta, amióta a konfliktusok fogalmával és a mindennapi életben történő kezelésével, megoldásával foglalkozom, két, újra és újra visszatérő élményem van. Az egyik, hogy az emberek számára a konfliktusok, azok kezelése, a konfliktusmegelőzés, és -megoldás valami misztikus, ködös dolog. Rendkívüli módon meglepődnek minden olyan esetben, amikor a konfliktuskezelés oktatása során elkezd számukra egy ésszerű, valódi lehetőség, egy jól belátható út, egy folyamat kirajzolódni az ellentétek feloldására.
A másik nagy élményem az, hogy az emberek többsége azt hiszi (legalábbis akikkel emiatt eddig találkoztam: gyári karbantartó villanyszerelők, lakatosok és vezetőik, önkormányzati képviselők, bizottsági tagok, szociális munkások, vállalati szakszervezeti vezetők, állami gondozottakat nevelő pedagógusok, államigazgatási tisztviselők, általános és középiskolai tanárok, szakszervezetek tisztségviselői, vezetői, falusi cigányok és magyarok és sokan, sokan mások), tehát azt hiszik, hogy az ellentétes érdekekkel terhelt ütközések, feszültségek nem oldhatók meg, csak akkor, ha „kibékítjük" a feleket, azaz, elkezdik valami rózsaszínű ködben „szeretni egymást", ha lemondanak a saját érdekeikről a jobb viszony érdekében. Ezek az emberek mind-mind rácsodálkoztak arra, hogy a konfliktusok megoldásának célravezető módja éppen az, ha az ember tisztázza a saját érdekeit, és ragaszkodik azokhoz. Máshogyan esélyünk is alig van megoldani a konfliktusokat.
Ezért arra kérem az olvasót, olvassa el ezt a könyvet, és gondolkodjon el. Sőt Nem is az a legfontosabb, hogy elolvassa. Már az nagyszerű, ha elgondolkodik. Vissza