Előszó
Fél évszázada múlt, hogy a nemzeti mohósággal, magyartalanító szándékkal egyesült ormán diktatúra - oly sok mindennel együtt - egyházi iskoláinkat is kisajátította, történelmünk tanítását betiltotta, az erdélyi kollégimok ősi hagyományait megsemmisítette.
Tíz éve múlt, hogy a keresztény Európa szellemiségében, országépítő magyar századok mélyén fogant, közösségi áldozatok árán kiteljesített s végül barbárul elorozott iskolai hálózatunksérelmét itthon és a nagyvilág előtt is szóvá tehettük. Szájkosaras évtizedek után szabadon szólhatunk példátlan kifosztottságunkról, de ritkán és keveset szólhatunk arról, hogy bizantin kormányígéretek és hitvány szószegések közepette mit sikerült apránként visszaszereznünk mind közösségi. mind magánjavainkból.
Létformánk: a jogainkért vívott küzdelem. Alkotó erőink javát még mindig azok a történelmi tolvajlások kötik le, amelyeknek Trianon utáni folyamatában roppant javakból forgattak ki bennünket. Ilyen kincsünk, büszkeségünk volt a közel félezer éves Marosvásárhelyi Református Kollégium is.
Akik most a küzdelem és emlékezés jegyében világtallálkozót rendeznek itt: megérdemlik, hogy illő igét ünnepi jelzőt hagoztassunk tiszteletükre.
A hajdani és majdani híres Kollégium létjogát, egyházi és magyar tulajdonjogát soha föl nem adó küzdők serege! Isten hozott benneteket a hatszáz éves Forum Siculorum szabadságeszményét őrző Szélkely Fővárosba, Marosvásárhelyre!
Isten hozott benneteket az ország s anagyvilág minden tájáról oylan találkozóra, amelynek legmélyebb értelmét az együttlét öröme s a végleges felszabadítását váró ősi Alma Mater gondja jelenti: annak tudata és bizonyítéka, hogy a Szabó Dezső-i intés, miszerint minden magyar felelős minden magyarért, eleven erkölcsi követelményként formál magatartást Erdélyben éppúgy, mint kis Magyarországon és a nagyvilágban, a fájdalmasan nagy tereken található magyar diaszpóra. Jó érzés tudnunk, hogy akik e világtalálkozóra eljöttek, nem csupán az emlékeikben fognak megmerítkezni, hanem az erdélyi magyarság jvöőjét alakító súlyos gondokban is.
Bizonyos, hogy a ritka alkalom törvénye szerint lészen itt szárnyaló hagulat és dal és bánat is; komor valónk felett tova derengenek álmok, remények, és lesz újból magyar tervezés, rakidális számonkérés - kitől ugyan? balsorsunktól! - és ugyancsak ősi szokásaink szerint előfordul majd - isten neki! - egy kis ködevés, önfeledt, magyar szélkergetés, mert így voltunk, vagyunk s leszünk önmagunk, sokirányú vágyakból, ellentétekből és azonosságból szerkesztett szomjúhozói egy boldogabb magyar jövendőnek.
Öregdiákok emlékező írásainak e kis gyűjteménye azzal a reménnyel készült, hogy örömüket találják benne a világtalálkozó résztvevői. Lélekben hozzájuk társulva nagyenyedi kollégiumi emlékek öléből köszönti őket szeretettel Sütő András.
Vissza 
