Székely oklevéltár IV.

Fülszöveg

A Székely Oklevéltár új sorozata már indulásakor a székelység és egyben a magyarság története eddig feltáratlan vagy legalábbis csak részben felhasznált forrásainak kiadását tűzte ki céljául. Az eddig megjelent három kötetben közöltük az 1577-1600 közötti udvarszéki törvénykezési jegyzőkönyvet. A székely történelem egyedi és sajátos forrását alkotják a feudalizmus kori népesség-összeírások.
Egész Erdély és Magyarország területén a feudalizmus korában csak a székelyföldi családfőkről készültek összeírások.
A jelen kötetben közölt összeírások közül csak az 1604. évig számítható katonai összeírásnak, ebben ugyanis a székek rendjében százanként és ezen belül falvanként írták össze külön-külön a lófőket és puskás gyalogokat. Még a Basta-féle 1602. és 1603. évi összeírások sem számíthatók katonai összeírásoknak, noha címük szerint azon székelyföldi családfők nevét vették fel a lajstromba, akik felesküdtek a császár hűségére. Az 1614. évi Bethlen-féle "lustra" még kevésbé mondható katonai összeírásnak, noha a fejedelem azzal a nem titkolt szándékkal vette számba (Aranyosszék kivételével) a székelyföldi települések családfőit, hogy a század elején jobbágysorba jutottak közül minél többet állítson vissza a katonai szolgálatot teljesítő székelyek közé. A kötetben közölt 1616. évi két összeírás sem katonai összeírás jellegű. Az egyik a gyergyószéki főemberek, lófők és gyalogok jegyzékét tartalmazza, a másik pedig a csík-gyergyó-kászonszéki jobbágyokét. Legkevésbé katonai jellegű összeírás az 1619. évi három jegyzék. Ezekben ugyanis a falvankénti jegyzékbe foglalt nemes, lófő, darabont, jobbágy és zsellér családfők nevét egyenkénti állatállományok (ökör, tehén, ló, juh és sertés) számbavételi követi, minden bizonnyal az úgynevezett császár adja kivetési szándékával.
Az 1627. évi udvarszéki összeírás is tanúskodik Bethlen Gábor konokul követett szándékáról, hogy a katonáskodó székely elemet védje az eljobbágyosodástól, hogy a jobbágysorba jutottakat visszaállítsa a hadi kötelezettséget teljesítő szabad székelyek soraiba.
Az általános, vagyis az egész Székelyföldre vonatkozó összeírásokat kivétel nélkül a király, majd később az erdélyi fejedelem utasítására és annak megfelelően állították össze. Mind az egyes személyek, mind pedig az egész székely közösség társadalmi és jogi státusát rögzítették, persze különös tekintettel a hadi szolgálatot teljesítő rendekre. Ily módon a közösségi kiváltságlevelek, pontosabban szabadságlevelek szerepét töltötték be a feudalizmus korában. Nemesi jogállását a székely, ha kiváltságlevele nem volt, lustrával bizonyíthatta és bizonyította.
Kötetünkbe egyaránt felvettük az eddig eredeti kéziratban azonosított összes összeírást vagy összeírástöredéket Bethlen Gábor uralkodása végéig, függetlenül attól, hogy azok már nyomdafestéket láttak vagy sem. Vissza