Szurika, Éva lánya

Fülszöveg

Székely Sárika könyve önéletrajz. Vallomás a gyermekkorról, családtörténet és történelem: üldöztetés és háború, gyász és újrakezdés, szerelem és korai házasság, anyaság, kitartás és szorgalom, munka. Nagy-nagy lelki egészség, életerő járja át könyv lapjait. Ezt az értékes örökséget a szülőföld, a gyergyói hegyek, erdők tiszta leheletével szívta magába a szerző, akinek múlhatatlan érdeme, hogy gyermekévei emlékét felidézve megírta a talán leghagyományőrzőbb erdélyi zsidó közösség, a fakitermelők világának, egyszerű, dolgos életének hétköznapjait és ünnepeit úgy, ahogy a mindenre fogékony, nyílt eszű kislány látta, átélte és aprólékos hűséggel megjegyezte - hogy aztán, amikor eljött az életösszegezés ideje, a visszatekintésé, friss színekkel, megrendítő őszinteséggel tegye az utódok örökségének részévé. A budapesti árvaház élete a második világháború éveiben éppen olyan pontos, valósághű tanúságtétel, mint a kalandos visszaút Erdélybe - hátha él még valaki a népes családból? Az édesanya elvesztése, rokonok, szomszédok pusztulása... És az élet újrakezdésének ereje, a nem felejthető múlt, és a mégis kell, hogy legyen jövő erőt adó hite!
Szilágyi Júlia

Székely Sárika (1930-) érettségi után a leningrádi műegyetem mérnöki karán tanult. Lánya születésekor, 1952-ben félbeszakítva tanulmányait, visszatért Kolozsvárra, hogy eltarthassa magát és a gyermekét, mivel férje akkor még diákoskodott. Kezdetben fordítóként dolgozott, később orosz nyelv- és irodalomból szerzett oklevelet, és a kolozsvári egyetemen tanított, majd 1962- 1987 között a kolozsvári műegyetemen, ahol az idegen nyelvek tanszékének vezetője. Tudományos közleményeiben a matematikai nyelvészet és a felnőttek nyelvtanítása módszertanával foglalkozott. Ötnyelvű műszaki szótár, több szöveggyűjtemény és tankönyv szerzője. Vissza