Előszó
Öröm a Székelyföldön az újabb és újabb kiadványok; sorozatok születése. Művelődési egyletek, magánlapkiadók valamint esetleges társult alkalmi "szövetségek" vállalják föl az ezek fölött való szellemi, anyagi bábáskodást. Ám nem elég - sokszor áldozatos pénzbefektetések árán - "kihozni" egy-egy nyomtatványt, azt el kell juttatni az olvasóhoz, mert eseménnyé azokat nem csak a megjelenés ténye, hanem az olvasás, a befogadás is teszi, csakis az olvasó kezében válva - a szerkesztő és munkatársai által megálmodott - szellemi történéssé.
E napról napra, hétről hétre szaporodó kiadványok anyagi alapjai is az olvasóközönség teremti meg, hiszen érdeklődés, vásárlás hiányában ezek elsorvadnak, az első számok után kifulladnak, eltűnnek mielőtt még "befutnának", helyet verekednének ki maguknak a szellemi köztudatban.
E kiadványok műfaji egyvelege, a hol túl kicsi, hol meg túlságosan nagy példányszámuk, formai-technikai elsietettségük vagy éppen az unalmasig túlhajtott esztétikai megfontoltságuk rendkívül érdekessé teszi őket az újra, a sajátra éhes olvasótábor számára.
Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy sorozat, egy újság vagy folyóirat úgy találjon ár a saját, ideális olvasórétegére, hogy az a bizonyos olvasó már a cím, sőt a messziről feltűnő betűtípus vagy képanyag alapján határozott igen-nel-vagy nem-mel viszonyulhasson hozzá?! Addig még mindig a véletlen hordozza a "piacossági" fokot.
A Székely Útkereső című irodalmi és művelődési folyóirat, amely Székelyudvarhelyen jelenik meg, ötödik évfolyamban máris antológiával jelentkezik. Az antológia hű marad a lap irodalmi és művelődési tartalmi meghatározottságához, maga is felvállalva ilyen jellegű tanulmányok - nyilván a lap lehetőségeit is meghaladó - terjedelmesebb, "súlyosabb" esszék, irodalmi alkotások közlését. Az antológia a székelység és tágabb értelemben az erdélyi magyarság sorsdöntő kérdéseire kíván rákérdezni-választ adni, teret ad a történelmi, művelődéstörténeti tanulmányoknak, kritikáknak, szépirodalmi alkotásoknak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal