Székelyföld 2019. április

Fülszöveg

„Lassú az éj, száz év, míg eltelik. Hánykódunk a vaságyon reggelig. Csak gondok nyúznak gondolat helyett. A percek hosszú gondolatjelek. Álmodni? Mit? S mi végre? Marhaság. Szúrós a pokróc. Bök a szalmazsák."
(Buda Ferenc)
„Nincs képem a világvégéről, de olykor az a sejtésem támad, hogy már elkezdődött, kicsit már benne is vagyunk. Valaminek, ami eddig volt, kezd vége lenni "
(Bodor Ádám)
„ vajon Czibor, Kocsis, Lóránt, Puskás és Varga (ez utóbbi kivételével mindnyájan Sebes Gusztáv boszorkánykonyhájának világklasszis produktumai) nem ugyanazon, génjeikbe kódolt önsorsrontó veszedelem - a magyar fátum - elől futottak mindannyian világgá, nem tudván, hogy mindhalálig annak ( ) foglyai s egyben foglárai maradnak, bárhová is vesse is őket végzetük, s bármit tegyenek is ellene?"
(Borsi-Kálmán Béla)
„ Úgy látom, hogy jelenleg határon innen és túl az egyházak, az oktatási rendszer és a kulturális élet vagy a román, vagy a magyar államtól várja a segítséget. Kétszázévvel ezelőtt... Tovább

Fülszöveg

„Lassú az éj, száz év, míg eltelik. Hánykódunk a vaságyon reggelig. Csak gondok nyúznak gondolat helyett. A percek hosszú gondolatjelek. Álmodni? Mit? S mi végre? Marhaság. Szúrós a pokróc. Bök a szalmazsák."
(Buda Ferenc)
„Nincs képem a világvégéről, de olykor az a sejtésem támad, hogy már elkezdődött, kicsit már benne is vagyunk. Valaminek, ami eddig volt, kezd vége lenni "
(Bodor Ádám)
„ vajon Czibor, Kocsis, Lóránt, Puskás és Varga (ez utóbbi kivételével mindnyájan Sebes Gusztáv boszorkánykonyhájának világklasszis produktumai) nem ugyanazon, génjeikbe kódolt önsorsrontó veszedelem - a magyar fátum - elől futottak mindannyian világgá, nem tudván, hogy mindhalálig annak ( ) foglyai s egyben foglárai maradnak, bárhová is vesse is őket végzetük, s bármit tegyenek is ellene?"
(Borsi-Kálmán Béla)
„ Úgy látom, hogy jelenleg határon innen és túl az egyházak, az oktatási rendszer és a kulturális élet vagy a román, vagy a magyar államtól várja a segítséget. Kétszázévvel ezelőtt más helyzet volt, akkor a nagytőkés arisztokrácia vállalta ezeket a feladatokat, kisegítette a gazdasági háttérrel ritkán rendelkező intézményeket. Valóban csodálatos dohg lenne, ha ezen a téren ismét szerepet vállalnának a történelmi családok."
(Báró Bánffy Farkas)
„Egy jó novella szerintem olyan, mint e^ pazar svájd óra. Van egy rugója, ez hihetetlenül erős acél, ez a novellaíró érzelmi kötődése a témájához , van néhány fogaskereke, ezek megszelídítik a rugó erejét, ezek az író idevonatkozó emlékei emberekről, eseményekről, helyszínekről és van egy hajszálrugó a hozzátartozó kis sétálóval, ennek a ke-tyegését halljuk, ez biztosítja, hogy az óra két napig egyenletesen járjon, itt találkozik az író és az olvasó szíve "
(Györffi Kálmán)
Boda Edit (Mocsolya, 1975) -
költő, Budapest
Bodor Ádám (Kolozsvár, 1936)
- író, Budapest Borsi-Kálmán Béla (Csenger-bagos, 1948) - történész, műfordító, Budapest
Buda Ferenc (Debrecen, 1936)
- költő, író, Kecskemét Bukta Imre (Mezőszemere,
1952) - képzőművész. Mezőszemere
Czegő Zoltán (Bukarest, 1938)
- költő, író, Sepsiszentgyörgy Csikós Attila (Szombathely, 1969) - író, publicista, dramaturg, Budapest Feliinger Károly (Pozsony,
1953) - költő, Pozsony Főcze Kornélia (Csíkszereda, 1966) - költő, író, Székelyudvarhely
Györffi Kálmán (Erdőszent/ györgy, 1945) - író, GyergyószentmiMós
Nagy Attila (Nagyenyed, 1954)
- költő, Marosvásárhely Oláh-Gál Elvira (Csíkpálfalva,
1954) - újságíró, Csíkszereda Orbán Gábor (Budapest, 1975)
- könyvtáros, műfordító, a Párizsi Magyar Intézet munkatársa
Péntek János (Körösfő, 1941)
- nyelvész, néprajzkutató, Kolozsvár
Zsidó Ferenc (Székelyudvarhely, 1976) - író, kritikus,
Székelykeresztúr Vissza