Székelyföldön

Előszó

Részlet:
Berecz-vár kincsei.
amint Brassóban felülünk a háromszéki vonatra, előttünk egy szép nagy térség terül, melynek északi része olyan messzi terjed, hogy a hegyeknek csak halvány kék árnyai látszanak a távolban. A helyet, hol vagyunk, Barczaságnak nevezik; ez a szászok földje. Keletről sé délről a Kárpátok ormai kerítik, melyek épen itt kanyarodnak keletről déli irányra. Ez is igen szép látvány, ez is igen áldott vidék. A vonatunk mellett, amint elhaladunk a nagy térségen, jobbról is, balról is buján nőtt táblavetések maradoznak el. Búza, rozs, árpa, kukoricza váltogatják egymást. Kelet felől tölgyes és fenyves erdők szegélyezik, mintha egy szép festett kép lenne, melyet a természet maga foglalt keretbe. A hegyek lábai alól sürűn csillognak fel a falucskák bádog tornyai. Kiállunk a vonat ablakába és igazán gyönyörködünk!
A szászok földén hamar átutazunk. Egy rövid óra alatt elérünk Prázsmárhoz, mely a szélső szász község. Pár perczig tart csak, míg a vonat átrobog egy buja legelőn, amelyen túl már a székelyek földére léptünk. Itt van a kökösi hid - Kökös falu mellett - hol a székelyek a szabadságharcz alatt véres csatát vívtak. Egy pár kilométerre - nyugat felé - terül Al-Doboly, honnan elkezdve két szép folyam ága egy nagy V betűt ír Háromszékre. Egyik az Olt, másik a Feketeügy. Bármelyiknek völgyén haladunk felfelé, mindenütt a székelyek földén vagyunk... Vissza