Székelykeresztúr története

Előszó

Székelykeresztúr fekvése. Székely keresztúr nagyközség. Udvarhely megyében, a róla nevezett székelykeresztúri járás központjában, Székelyudvarhelytől délnyugatra, 26 kilométer távolságban fekszik a Segesvár felé vezető országút és vasút mellett. Házai a Nagyküküllő jobb partján terülő térségben épültek és utcát alkotva derékszögben felnyúlnak öt kilométernyire a Gagy pataka völgyében. Keleti határán Betfalvánál a Küküllő síkját átmetsző Fehérnyikó vize foly, nyugati határa Boldogfalván innen sík mezőn fut át Fiátfalva felé. Keleten Betfalva, Kisgalambfalva, délen Felek, Erked, északon Rugonfalva, Csekefalva, Kissolymos határolják az 5408 holdat kitevő sík, dombos, hegyes területet. Itt él 4496 székely, 39 német, 2 román és 100 zsidó, összesen: 4637 lélek.
A mai nagyközséget Székelykeresztúr város. Keresztúrfalva és Timafalva alkotják a három községnek 1886-ban történt egyesülése óta. A történeti rész legnagyobb részben a városra vonatkozik, de már az egyesülés előtt, sőt évszázadok óta a földrajzi fekvés egységessége, a birtokviszonyok, a közös érdekek, a kikerülhetetlen egymásraútaltság és a falukba átszövődő sok rokoni kötelék egy lelki síkba helyezték a három külön közigazgatás alatt élő községet annyira, hogy a fönt írt határok között lefolyt események, amennyiben nincsenek történelmileg élesen határolva, a három község egyetemének is a történetét alkotják. Vissza