Székfoglalók 2001

Előszó

A fiatal Szenteleky Kornél irodalmi belépője egy kisregény volt A Hét hasábjain, 1918-ban, amellyel a családi hagyományoknak áldozva, a Kisfaludy ősök előtt is tisztelegve, műve fölé a Kesergő szerelem címet írta. Hogy a cím valóban kérkedő és irodalomra apelláló volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor új kiadására gondolt az 1920-as években, már az Egy fáradt szív szerelmei címváltozatot szerette volna könyve fedelén látni az 1920-as kötetkiadás címe ellenében.
Nem véletlen a Kisfaludy ősökre való utalás és a családi hagyományra való hivatkozás, hiszen Sztankovits Kornél (polgári nevén Stankovic) adott jelt magáról, akit a pécsváradi görögkeleti hitvallású pap anyakönyvezett, mert Pécsett, ahol született, nem volt görögkeleti egyházi hivatal. Sztankovits György, az apa, nem kérkedett szerb származásával. Otthon, Zomborban, magyarul beszélt a család, a szerb egyházi ünnepeket, különösen pedig Szent György napját (a Durdevdant, mely a szerb egyház kitüntetett szentjének ünnepe) diszkréten ünnepelte meg, s a legtöbb jókívánságot nyilván magyar barátaitól hallotta az egész napos lakoma során. Hiába működött Zomborban nagy hírű szerb iskolai intézmény, a 18. században alapított tanítóképző, amelynek például a majdan nagy hírű szerb költő, Jovan Ducic is tanulója volt, ki majd Szenteleky Kornélnak pártfogója lesz útlevélügyekben budapesti nagykövet korában. Vissza