Értekezések a történelmi tudományok köréből XXIII.

Előszó

Részlet a könyvből:
Még egyszer a csíki székely krónikáról.
Tekintetes Akadémia!
Mindenekelőtt mélyen érzett hálás köszönetet mondok rendes taggá megválasztásomért, a mely 21 év múlva követte levelező tagságomat.
Nagy kitüntetésnek vettem én azt akkor, mert ifjú szívvel sem ismertem magam számára nemesebb ambitiót, mint a történetkutatás terén szolgálni a hazai közmívelődést.
Nagy kitüntetésnek tekintem most több mint két évtized múltán, deresedő fővel, a rendes taggá előléptetést is, mert életem alkonyán sem ismerek szebb hivatást, mint a tudomány terén a haza szolgálatát.
Fokozza lelki örömömet és hálás érzelmeimet az a tapasztalás, hogy az Akadémia nagybecsű kitüntetését nemcsak akkor voltam szerencsés megnyerhetni, midőn én is a központban, az ország fővárosában éltem és dolgozgattam; hanem, hogy most is megtisztelt újabb kitüntetésével, midőn a magyar tudományos élet központi tűzhelyétől immár két évtized óta távol, a keleti végeken ápolgatom azt a Vesta-tüzet, melyet a magyar történetírás 30 évvel ezelőtt vezérkedő nagymesterei a M. Tud. Akadémia közelében gyújtottak meg lelkemben.
Kegyeletes érzelmekkel eltelt szívvel az ő emlékeik iránt, hálás érzelmekkel a buzdító, majd szárnyra bocsátó és a távolban is mindig lelkesítő és támogató M. Tudományos Akadémia iránt, mondok meleg köszönetet a rendes taggá választás nagyrabecsült kitűntetéséért. Vissza