Tőzsdesztori

Előszó

A tőzsdesztorit a magyar tőzsdék történetéről írtam. A kötetben a tőzsde „csodavilágát" szeretném az olvasóval megismertetni, méghozzá a mindennapok felől megközelítve.
André Kostolany, régi idők híres spekulánsa használta a „csodavilág" szót. Amíg az ő kedves, bölcs könyvei saját életútjáról szólnak és a tőzsde reflektorfényében zajló kereskedést mutatják be, én A tőzsdesztorival a kulisszák mögé szeretném vezetni az olvasót.
A történelem vegytiszta, időrendi feljegyzése nem lehetett a célom; ám az annál inkább, hogy a történet végére érve a kedves olvasó fejében kitörölhetetlenül ott legyen a tőzsde, annak lényegével, a hazai tőkepiac történetével, a kor lenyomatával együtt.
A 2001 augusztusában elkezdett gyűjtőmunka során másfél száz interjút készíthettem, több ezernyi újságcikket, több tucatnyi könyvet, számos korabeli videofelvételt, riportot, több száz tőzsdei és tőzsdén kívüli dokumentumot, fotót és kiadványt néztem végig. Az átvett tényeket és adatokat legalább két, egymástól független forrásból merítettem, az itt felrajzolt történeti vezérfonalat széles körben elfogadott szakértőkkel igyekeztem véleményeztetni. A tőzsdesztorit nem tankönyvnek vagy tanulmánynak, hanem olvasmánynak szánom, ezért a források megjelöléseit és a lábjegyzetek tömegét jórészt a függelékbe sűrítettem.
Bár a történetnek része, ennek a könyvnek nem témája a háború előtti tőzsde; ezért a világhálón létrehozott www.tozsdesztori.hu című oldalra helyeztem el a háború előtti tőzsde történetét. Ugyanott számos fotó és egyéb érdekesség várja a látogatókat. Azoknak a kedves olvasóknak, akik eddig keveset tudtak a tőzsde világáról, nem ismerik a szereplőket és a használt fogalmakat, szíves figyelmébe ajánlom az ugyanott, valamint a kötet függelékében található eligazítások tanulmányozását.
A tőzsdesztori egy mozgalom története. Bemutatja, hogyan cseperedtek a tőzsdék a rendszerváltás évtizedében. A két intézmény története egy-egy ponton találkozik, majd szétválik, s a végén ismét egybefonódik. Amikor a rengeteg történet közül válogattam, az a gondolat vezérelt, hogy az eseményeket a tőzsdére gyakorolt hatásuk szerint mutassam be, mindig a szóban forgó időszak meghatározó - s egymástól igen különböző - eseményeire összpontosítva. Egy szó mint száz, azt remélem, hogy - kezdetben történelmi ízzel, a végén pedig a naprakész nyomonkövetéssel - végig tudom kalauzolni az olvasót a két vállalat és a háttérben zajló, korszakalkotó gazdaságtörténelem hármas tagozódásán. Vissza

Fülszöveg

„S ekkor megszólalt Marosi telefonja. Az agresszív angol volt a vonalban.
-A pozíción én nyerek-jelentette ki.
-Úgyhogy ma még megteheted-ajánlotta- hogy kimenekülsz: százötven ponttal a piaci ár alatt megköthetjük az üzletet, ha megfelel.
Marosi már várta a hívást. Fel volt készülve. - Szó sem lehet róla-válaszolta, majd letette a telefont. - Lesz ez még így sem-gondolta.
Másnap már egy nappal kevesebb ideje volt az angolnak.-Jó, az azonnali áron zárom, meg akarom kötni az üzletet-mondta. De még mindig nem egyeztek ki, mert Marosi csak az indexérték felett húsz ponttal volt hajlandó eladni egy jelentősebb tételt.
Egyébként éppen aznap este tartotta a tőzsde a szokásos év végi fogadását, ahol a Takarék Brókert választották az év legjobb származékos piaci brókercégének.
Másnap reggel, az alkudozás harmadik napján-immáron kifejezetten barátságos hangnemben-, a magyar bróker által ajánlott áron létrejött az üzlet. Úgy tűnt, a dolog elintéződött. Csütörtök volt, a pozíció hétfőn futott ki. Csakhogy a külföldi nem hagyta annyiban. Még aznap újra nyitott. Két hét óta először. És pénteken folytatta. A telefonok égtek, a három brókercég keményen ellene ment, az árakat meg tudták támasztani. Az angol délutánra ismét alkudozásra kényszerült, ezúttal sikertelenül: a magyar két ponttal sem adta lejjebb. Jött a hétvége, és Marosi teljesen nyugodt volt; csak vasárnap ment be az irodába, hogy minden előkészületet ellenőrizzen. Az akcióra összerakott, jórészt kölcsönpapírokból álló portfolió értéke hárommilliárd forintra rúgott.
Hétfőn mindenki a képernyőre összpontosított. A szövetségre lépett brókerek rengeteg vételi ajánlattal álltak benn a könyvben, a felfüggesztési határ fölött egy árközzel, így gyakorlatilag lehetetlenné vált a már amúgy is kevés eredménnyel kecsegtető manipuláció. A BUX a lejáratkori elszámoláshoz szükséges indexérték kiszámításának szabályzatban rögzített negyven perce alatt negyven-ötven pontokat ugrándozott. Húszezer ügylet köttetett, a szokásos egynapi érték ötszöröse. A tőzsde történetében sem előtte, sem utána nem jött létre ennyi üzlet ilyen rövid idő alatt. A külföldi terve nem sikerült." Vissza