Roma mesterségek

Előszó

Fa, gabonaszár, vízpartokon termő gyékény, az emberiség magától értetődően használta ezeket az anyagokat, évezredeken át öröklődtek s váltak kifinomultan tökéletessé megmunkálásuk technikái.
Valaha szinte mindenki - pásztor, földműves, halász-vadász - értette az anyagok lelkét, s többé-kevésbé maga készítette otthona nélkülözhetetlen darabjait, edényeket, kosarakat, tároló készségeket s még szerszámait is. Az újkori munkamegosztás - ez közhely - a többséggel elfeledtette egykori tudományát. Szakosodott a kézművesség is. Magyarországon, helyzetüknél fogva sok ősmesterség - faedény-készítés, gyékény- és szalmafonás, a kukoricacsuhé feldolgozása - bravúros fogásait jelentős mértékben cigány kézműves-csoportok őrizték meg, hozták el mai mindennapjainkig.
A „természetes anyagok", s a belőlük készült, a mesterek gondosságát, egyéniségét is megmutató tárgyak reneszánszát éljük. Egyenlőre inkább díszek a hajdan nélkülözhetetlen eszközök, a vájt teknő és tál, az öblös fakanál, a gyékénytáska vagy szőnyeg, a csuhészatyor, de az ősmesterségek fogásainak ismerete ismét felértékelődik. Mindez sok embernek kínál megélhetést, azonban ennél többet is: a művészi, az egyéniséget őrző kézműves munka lehetőségét.
A szerzők ebben, a maga nemében talán páratlan könyvben muzeológusok, mai kézműves mesterek segítségével e folyamathoz kívánnak hozzájárulni. Felmutatják a megőrzött értékeket s beavatják a Tisztelt Olvasót a szakmák alapismereteibe. Hisznek abban, hogy az ősmesterségek fennmaradnak és értékekkel gazdagítják a következő nemzedékeket is. Vissza