Szem meglátott, szív megvert

Fülszöveg

Az ember az ősidőktől egészen a közelmúltig hitt a szavak varázserejében. Nemcsak hitt benne, fel is akarta használni: ráolvasással és a velejáró mágikus cselekedetekkel akarta segíteni mindennapi munkáját, elhárítani a személyére, tárgyaira, környezetére leselkedő veszélyeket, elűzni a gonoszt, gyógyítani a betegségeket - vagy éppen beteljesíteni szerelmét. A ráolvasás a népköltészet legarchaikusabb műfaja. Máig őrzi a pogány hitvilág elemeit, bár a varázsigék a középkorban egyházi fordulatokkal telítődtek, imádsággá váltak, beépülve az egyház áldásosztó és ördögűző vallási formuláiba.
Kötetünk anyagát több, mint nyolcezer ráolvasás közül válogatta Pócs Éva, akinek magvas utószava nemcsak a műfaj tematikai és történeti áttekintését segíti, hanem a tér- és időbeli kapcsolatait is elemzi. A bájolásra, gyógyításra, rontásra mondott szövegek - miközben kirajzoják a magyar hiedelemvilág egyik fővonulatát - költőiségükkel is elbűvölik az olvasót.
Az újszülött látogatói a pólyába pénzt csúsztattak, arcát pedig friss tojással dörzsölték meg, ezt mondva:
"ilyen kerek, ilyen szép,
ilyen egészséges légy!"
Szemmelverésre szenesvizet készítettek három szem parázzsal. Miközben mosták a beteget "nevetlen" (negyedik) ujjal, háromszor mondták:
"Szem meglátott,
szív megvert,
Jézus vigasztaljon!"
Bal kézzel fogta a gyógyító a kificamodott végtagot, jobb keze élével keresztezgetve:
"ér helyre,
bőr helyre,
Jézus, Mária húzd helyre."
A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkolta, és bevetette a kemencébe, ezt mondva:
"Úgy égjen a te szíved értem,
ahogy elolvad ez a viaszk itten." Vissza