Szemben a világgal I-III.

Fülszöveg

Rettenetes és izgalmas élete volt Jules Vallesnak, rettenetes és izgalmas, amit elmond róla önéletrajzi regénytrilógiájában. Gyerekkorát primitív szeretetében kegyetlen anyja és kisszerű, gyepesfejű apja mérgezi meg. A gyermek, az első kötet, megjárja a gyermekek dickensi poklának mélyeit. De mintha ez a szélmalomharc, amit a gyermek vív a múlt századi francia kisváros könyörtelen vastörvényei ellen, csak előiskolája, kicsinyített mása volna a felnőtt Jacques Vingtras keserves küzdelmeinek. A Párizsban töltött évek, az ifjúság is csak kenyérharcot, nyomort, üldözést hoz Vingtrasnak. A császárság talmi ragyogásának, kérlelhetetlen tülekedésének kora ez: Vingtras harca, sorsa mégis merőben más, mint a balzaci szabású karrierhajhászoké: ezt a büszke, lobogó tehetségű fiút még ebben a hajszában, kenyéririgységben is gyakran csak egy hajszál választja el az érvényesüléstől. De féktelen, független természete nem tűri a béklyót: az alárendeltség, a megalkuvás, a kiszolgáltatottság elvtelenségbe dermesztő béklyóját, de még a barátságét, de még a szerelmét sem.
Ez a szilajság, ez az öngyilkos bátorság teszi olyan elbűvölten vonzóvá. Ez az önfeledt őszinteség, amely átröpíti a szó és a betű másnál mindig jelenvaló szakadéka fölött. Hányatott életének rettenetes, tragikomikus, néha még szégyenletes fordulatait is olyan természetes nyíltsággal mondja el, amilyen megközelíthetetlen bátorsággal undorodik a császárság áporodott levegőjétől. A párizsi kommün - amelynek izgalmas, monumentális freskója a harmadik kötetben nemcsak mint szépirodalmi alkotás, hanem mint történelmi dokumentum is kitűnő - végre meghozná a boldogságot ennek a fogyó életében is teljességre törő, vágyálmának teljesülése közepette is kritikus, megvesztegethetetlen ítéletű, lobogó kamaszléleknek, de még ezt is, ezt a végső fogódzkodót is elveszik tőle, a kommünt vérbe fojtják, s az önéletrajz-trilógia Vingtras menekülésével ér véget... Vissza