Fülszöveg
Ha leülök valakivel beszélgetni, azt szeretem, ha egymás szemébe nézünk. Apró rezdülésekből is kiolvasható, mikor kapok ajándékba őszinte gondolatokat. Számomra nem kétséges: az interjúnak az őszinteség az alapja. És kölcsönös bizalom nélkül sem megy.
Szemtől szembe.
Szembeszélő.
Hát innen a könyvem címe...
Értékválsággal küszködő világunkban ritka kincs a minőség, a hitelesség, a színvonal. Csak bízhatunk benne, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem megint azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.
Én ilyen egyéniségekkel ültem le diskurálni. Harminc hírességgel élhettem át lélekemelő pillanatokat. Nem volt olyan téma, amit elhárítottak volna, még a szokatlan kérdésekre is hősiesen válaszoltak. Többen valóságos életnovellát meséltek el.
Szeretném, ha az olvasó velünk tartana...
Évekkel ezelőtt felvételiztettünk a Színművészeti Főiskolán. (Ma már egyetem.) Kedvetlen voltam, mert a felvételizők...
Tovább
Fülszöveg
Ha leülök valakivel beszélgetni, azt szeretem, ha egymás szemébe nézünk. Apró rezdülésekből is kiolvasható, mikor kapok ajándékba őszinte gondolatokat. Számomra nem kétséges: az interjúnak az őszinteség az alapja. És kölcsönös bizalom nélkül sem megy.
Szemtől szembe.
Szembeszélő.
Hát innen a könyvem címe...
Értékválsággal küszködő világunkban ritka kincs a minőség, a hitelesség, a színvonal. Csak bízhatunk benne, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem megint azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.
Én ilyen egyéniségekkel ültem le diskurálni. Harminc hírességgel élhettem át lélekemelő pillanatokat. Nem volt olyan téma, amit elhárítottak volna, még a szokatlan kérdésekre is hősiesen válaszoltak. Többen valóságos életnovellát meséltek el.
Szeretném, ha az olvasó velünk tartana...
Évekkel ezelőtt felvételiztettünk a Színművészeti Főiskolán. (Ma már egyetem.) Kedvetlen voltam, mert a felvételizők között rengetegen voltak a "hétköznapok hősei". Derék átlagemberek, akiket én becsülök és szeretek az életben - de nem a színpadon.
Arra gondoltam akkor - és később még sokszor -, hogy másképpen kellene felvételiztetni. Meghallgatjuk a jelentkezőket, utána elmegyünk, és a felvételi bizottság nem találkozik, csak egy hónap múlva... És akkor, amelyik felvételizőre mindenki emlékezik, az mehet tovább! Mert az érdekes, a rendhagyó az különleges. Olyan, akiért érdemes színházba járni! Én azért szeretem ezt a könyvet, mert érdekesen szól érdekes emberekről. Olyanokról, akik "elvegyültek és kiváltak". Akikért érdemes egy írást kézbe venni. (Szinetár Miklós rendező)
Borzák Tibor szívós riporter. Makacsul kérdezi alanyait, akikkel egyébként unos-untalan találkozunk a sajtóban, rádióban, televízióban, mintha már-már főhivatásuk lenne az, hogy nyilatkoznak.
A kérdező makacsságának köszönhetően azonban most egyikük-másikuk többet mond, mint amit talán szeretne. Ha valamitől, ettől más, ettől jó ez a kötet. (Friderikusz Sándor, televíziós producer, műsorvezető-riporter)
Kíváncsinak lenni jó! Különösen akkor, ha a kíváncsi ember jó kérdéseket tesz fel hírességeknek. És ők a jó kérdésekre őszintén felelnek. Felelnek életről, halálról, pályájukról, sikereikről és bukásaikról. Különösen izgalmas számomra, hiszen legtöbbjük már állt a fényképezőgépem előtt, és tudom, hogy válaszaik igazak és őszinték. (Keleti Éva fotóművész)
"Ritka a boldog idő, amikor úgy érezhetünk, ahogy akarunk, és amit érzünk, el is mondhatjuk." (Tacitus) (Jancsó Miklós filmrendező)
Emlékszem, sráckoromban apám "nyugati" barátai dumálni jártak e furcsa országba. Kocsmák rejtekén, bérházak mélyén szólt az eszmék cseréje, úgy amblock a mindenségről... Látom, már ti sem beszélgettek! - legyintetnek manapság szomorúan, és ez a fásult igazság festi valóban szürkére a hétköznapokat. Mi változott meg? Borzák szerint semmit! megy, kérdez, hallgat, diskurál, kvaterkázik, helyettünk is. Hiányt pótol. A barátaink hiányát. (Novák Péter kultúrmunkás)
Vissza