Szemelvények a magyar epikusokból és történetírókból

Előszó

Görögpótló magyar irodalmi tankönyvemnek (V. oszt.) közrebocsátása, noha két hasonló, neves szerzőktől való munkával rendelkezünk, abban találja magyarázatát, hogy nekem azon anyagra vonatkozólag, melyet Homerosszal és Herodotosszal kapcsolatban feldolgozni érdemes, az eddigitől eltérő felfogásom van. Szerintem Homerosszal egy Tinódit, meg egy Gyöngyösit állítani párhuzamba nemcsak azért nem szabad, mert semmi párhuzam nem kinálkozik köztük, de azért sem, mert Homeros után Tinódi meg Gyöngyösi olvasása a tanulóra nézve - csalódással jár. Minő fogalma lesz a tanulóknak a magyar irodalomról, ha azt látja, hogy a magyar irodalom a legnagyobb époszíróval csak gyenge krónikásokat képes szembeállítani! Homeros mellé csak Vörösmarty és Arany valók, kik nemzeti mondákból dolgoznak (mint Homeros is), kik a nemzet elé az ősi dicsőség magasztos képeit állítják (mint Homeros is), a kik, habár eddig nem világirodalmi alakok, a mi nemzeti irodalmunkban Zrínyi mellett a legnagyobb époszírók, akiket Homeros után minden csalódás nélkül, sőt ellenkezőleg, büszkeséggel olvashatunk. Ez volt szempontom abban, hogy Zalán futását, melyet tantervünk a közös olvasmányok köréből kihagyott, mutassam be szemelvényekben, mellé adva Arany János Daliás Időkjének második kidolgozásából az I-II. éneket, mely Nagy Lajos korából nyujt oly képet, aminő Homeros hősei és életképei mellé állítható. (Toldi szerelmét több oknál fogva mellőzhetőnek tartom.) De különben is Zalán futása és a Daliás Idők említett részletei, mint a nemzeti dicsőség époszai, egymást kiegészítik s a honfoglalásnak meg önálló nemzeti állami életünk tetőzésének kora remek költői képekben mindenképpen csak művelőleg, lelkesítőleg hathat a magyar ifjúságra. Vissza