Szemelvények Arany János válogatott kisebb költeményeiből

Előszó

A nagy epikus költő lyrája a forradalom évében pendül meg s e műfaj legszebb termékei a forradalmat követő elnyomatás korában születnek az egyéni fájdalom és a hazafiúi kétségbeesés hatása alatt. Midőn a nagy epikai művek alkotására a költő erélye ellankad, sebzett kedélye panaszos lyrai költeményekben tör ki. Mint igazi epikus tehetség, nem a jelennek él, nem a pillanat virágait élvezi; lelke mindig a múltban kalandoz, a «dicső hajdankor fényes napjaiban" keres szórakozást s az «ősi hirnév tallóján böngészi meséit», míg lyrikus kortársait a jelen küzdelmei, reményei izgatják. A mikor aztán e küzdelmek szomorú véget érnek, s a remények megsemmisülnek, Arany megtört lelke is elfordul a csüggedés baljós perczeiben a verőfényes multtól és epikai objectivitása búskomor, tépelődő fájdalomban, olykor sötét kétségbeesésben olvad föl.
A valódi lyrai természetek költői alkotásaiból egész életük történetét kiolvashatjuk. Petőfi változatos élete újra lezajlik előttünk költeményeiben ; látjuk, mint hat korára s mint ragadja őt kora magával. Arany lyrája nem ily tágkörű, mindent felölelő ; többnyire csak az egyéni bú, a hazafiúi fájdalom birja megnyilatkozásra ; még tréfás költeményein is átrezeg némi szelíd, csendes mélabú. Lelkének erősen epikai irányát mutatja az is, hogy érzelmei is bizonyos objectivitáson szűrődnek át s a kiáradó lyrai hév közvetlensége és ereje helyén a tűnődő, merengő reflexiót látjuk. Vissza