Szemelvények P. Cornelius Tacitus műveiből

Előszó

Az actiumi ütközet (Kr. e. 31.) fordulópont nemcsak Róma politikai történetében, hanem az irodalomban is. Augustus a politikai küzdőtérről leszorult nagy elmék figyelmét és munkásságát az irodalom felé irányította, a tehetséges írókat felkarolta és támogatta, mert tőlük várta az új kormány formának, a monarchiának a megszilárdítását. Augustus elgondolását teljes siker koronázta: az ő uralkodása a római irodalom aranykora. Utódai, a Iulius-Claudius-dynastia uralkodói alatt a helyzet megváltozott; a zsarnok uralkodók elnyomták a gondolatszabadságot, az írókat üldözték; csak Nerva és Traianus idejében állott be kedvezőbb helyzet az írókra nézve. Az irodalom e hanyatló kora, amelyet ezüstkornak nevezünk, mégis gazdagnak mondható, mert ez a kor szülte a legnagyobb római történetírót, P. Cornelius Tacitust.
P. Cornelius Tacitus reánk maradt életrajzi adatai nagyon hiányosak; még a praenomene, születési helye és éve is bizonytalan. A legvalószínűbb feltevés, hogy Kr. u. 54 táján született az umbriai Interamnában, előkelő családból. Ifjúkori tanulmányairól is csak annyit tudunk, amennyit ő maga említ (Diai. 2.), hogy t. i. korának legkiválóbb szónokai, M. Aper és Iulius Secundus, voltak mesterei a szónoklatban. Családi viszonyairól egyetlen adatunk, hogy Kr. u. 77-ben eljegyezte az akkori consulnak, Iulius Agricolának leányát s a következő évben nőül vette. Vissza