Személyes idő - történelmi idő

A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája Kőszeg, 2003. augusztus 29-30.

Szerző

'Horváth Sándor: Személyes idő - történelmi idő ' összes példány

Kiadó:	Hajnal István Kör-Vas Megyei Levéltár
Kiadás helye:	Szombathely
Kiadás éve:	2006
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	286 oldal
Sorozatcím:	Rendi társadalom-Polgári társadalom
Kötetszám:	17
Nyelv:	Magyar
Méret:	23 cm x 16 cm
ISBN:	963-7227-17-2
Megjegyzés:	A könyv 500 példányban jelent meg. Néhány fekete-fehér illusztrációval.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

"Komolyabban kéne venni azt a kurva időt" - mondja Esterházy Péter forgatókönyve szerint Gothár Péter „Idő van" című filmjének egyik gyermekszereplője - és énekli Cserháti Zsuzsa rekedtes hangja - valamikor az 1980-as évek elején.
A történetírásra - és azon belül a társadalomtörténetre - ráfér valami hasonlóképp mellbevágó mottó, hiszen olyan gyermeteg ártatlansággal siklunk el szakmánk egyik alapvető kategóriája mellett, mintha születésünktől fogva mindent tudnánk az idő természetéről és az „időkezelés" szakmai szabályairól. Ha önkritikusan elgondolkozunk azon, mit is tanultunk szakmai szocializációnk során az időről, ha megpróbálunk szembenézni azzal, hogy mit is teszünk munkánk során vele, teljesen indokoltnak tűnik, ha felfogásunkat legenyhébben naiv jelzővel illetjük. Pedig ma már az idő kategóriája fontos vizsgálati témává vált olyan társ(adalom)tudományokban, mint a néprajz (antropológia) vagy a szociológia, amelyeket pedig éppen felfogásuk „történetiségének" hiányai miatt szoktunk előszeretettel bírálni. Az előbbi szakma, a Néprajzi Múzeum nagy sikerű kiállítása kapcsán, három kötetet is közzé tett a közelmúltban: az egyikben a nemzetközi szakirodalomból fordítások, a másik kettőben hazai szerzők munkái találhatók. A szociológia már bő évtizede fordításkötetet publikált az idő szociológiai kérdéseiről, legutóbb pedig éves vándorgyűlését szentelte ennek a problémának. A közgazdaságtan is felismerni látszik az utóbbi időben, hogy valahol útközben „elveszítette a történelmi időt", minden bizonnyal már akkor így volt ez, amikor Keynes szellemesen így érvelt a történelmi rövid idő mellett: ,Hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk." Vannak persze olyan rokontudományok is, amelyek épp szabadulni igyekeznek a történeti időfelfogás abroncsaitól, gondoljunk napjaink irodalomtudományára. A humán tudományok nagy együttese azonban láthatóan nem kerülheti meg a kérdéssel való foglalkozást. Vissza

Tartalom

Kövér György: Előszó 7
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN
K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához 13
Szilágyi Márton: „Megáll az idő" vagy „Az idő soha, soha meg nem áll"? Az idő mint probléma az irodalomtörténetben 23
Fejős Zoltán: Az etnográfiai jelen mint időszemléleti probléma 31
A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI
Szabó Péter: Az emberi élet idejének felosztása a reformáció irodalmában és képzőművészetében 43
Halmos Károly: A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán 53
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN"
Völgyesi Orsolya: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései 63
Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében 75
Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901 85
Vörös Boldizsár: „Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták propagandamódszereiről a 19-20. század fordulóján 105
Buskó Tibor László: „A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkontinuitás-modelljének tanulságai néhány göcseji kistérség példáján 113
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA
Erdélyi Gabriella: Evek, évszakok, napok, órák: a nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban 135
Orsi Julianna: Időmeghatározás a paraszti emlékezetben, 18. századi tanúvallomások alapján 143
Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása 151
Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846 167
Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850 177
Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között 185
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN
Hudi József: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplójának időszemlélete 205
Kövér György: Az érettségi éve: 1914. Napló és önéletírás metszéspontjai 215
Standeisky Éva: Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében 231
Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből 247
Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében 257
Tóth Eszter Zsófia: „Éppen ma 52 éve mentem férjhez. Ez szörnyű." Időkezelés munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben 269
Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról 275
Horváth Sándor: „A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk": a hippi-galerik és az idő 281

Témakörök

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem