Személynévhasználat Petőfi költészetében

Előszó

Minden író és költő a valóság ábrázolására törekszik, műveikben a világ egy-egy darabját tárják föl az olvasó számára. A mű olvasása során egy külön világ, a mű világa idéződik föl előttünk, és ebben a világban élünk, amíg olvasunk. A költő és író alkotta eseményeket, történeteket a művekben szereplő alakokkal együtt éljük át. Hogy mennyire szimpatikus vagy ellenszenves egy-egy alak, az mindig a művész szándékától, ábrázolóművészetétől függ. Másrészt az irodalmi műveknek tükrözniük kell az adott kor hangulatát. Ezért a legtöbb író vagy költő igyekszik nevet adni szereplőinek, és tudatosan vagy öntudatlanul arra törekszik, hgoy ezek a nevek megfeleljenek alakjainak; tükrözzék a kort és környezetét. Másrészt az írók a nevekkel élőbbé is varázsolják szereplőiket. a névadás indítékai tehát sokfélék lehetnek. A név megkülönbözteti egymástól az alakokat, segíti a jellemzés megelevenítő erejét. A névadásban lemérhető egy író vagy költő onomasztikai tájékozottsága is. Alapvetően meghatározza a névadást, hogy a költő milyen rétegből vagy osztályból választja hőseit.
Petőfi esetében az 52 névből 30 népi alak: többnyire parasztok, falusiak, mint például Kukoricza Jancsi, Fejenagy stb. Még Szilveszter, a plebejus forradalmár is szegény, nincstelen sorból származik. Ez érthető, hiszen Petőfi forradalmian újat jelent a magyar költészetben: az új típusú, népi hangú realista líra megteremtője. Élményeinek természetes, közvetlen kifejezésére törekszik. Vissza