A jelenkori filozófia főbb irányai

Előszó

Sokszor megállapították s nem egyszer szemrehányásként is hangoztatták, hogy a filozófiával való foglalkozás már külső kereteiben is elüt a speciális tudományok művelésétől. Mig ugyanis az utóbbi bizonyos értelemben kollektív jellegű, amennyiben minden tudományos nemzedék folytatja az előzőnek munkáját, egy nemzedéken belül pedig a feladatkitűzés és módszer közössége, az egymás eredményeinek kölcsönös ellenőrzése és felhasználása többé-kevésbé egységes kötelékbe fűzi egy tudományág munkásait: addig a filozófiában mindenki a maga külön útját járja, mindenki elölről kezdi a munkát, azokat a problémákat feszegetve, amelyeket előbb már százak és ezrek próbáltak megoldani. A speciális tudományok munkásai valamennyien egy épületen munkálkodnak s ha térben-időben távol vannak is egymástól, munkateljesítményeik mégis kiegészítik egymást, összeilleszkednek, rendszerbe foglalódnak, a tudománynak folyton gyarapodó, örökké alakuló, soha teljesen be nem fejeződő rendszerébe. A filozófusok mindegyike viszont a maga külön gondolatépületén dolgozik s ezt esetleg befejezésre is juttatja; de az egyes gondolkodók munkateljesítményei idegenül állnak egymás mellett: ahány filozófus, annyi és annyiféle rendszer van.
Nem feladatunk itt vizsgálni, vájjon csakugyan nincs-e benső kapcsolat a különböző filozófiai rendszerek között. Ámde ha van igazság abban a megállapításban, hogy a filozófia nem mutat olyanféle munkaközösséget, mint a többi tudomány, ezt az igazságot talán semmi sem szemlélteti jobban, mint a jelenkor filozófiája. Milyen tarka sokasága az alapszemléleteknek és módszereknek, eszményeknek és eredményeknek! Vissza