Boldogsziget

Fülszöveg

A Boldogsziget sajátos, egymáshoz laza szálon kapcsolódó tetralógia, melynek minden darabja önálló kisregényként is olvasható. Mégis egybetartozik valamennyi - nemcsak a helyszínek és szereplők emberi közössége, de legfőképpen az írói megformálási módszereinek erőteljes homogenitása okán.
Szemes Zsuzsa úgy ír, ahogy az igazi naiv festők festenek. Erős kontúrokkal, nagy részletgazdagsággal, széles színskálával. Természetesen, s persze nem törődve sem az akadémiai szabályokkal, sem a divat hullámzásaival, Szemes Zsuzsa sem tanulta, ő tudja, érzi az írásaiban megjelenített világot, mely már-már "egzotikus" - legalábbis kortárs szépirodalmi felfedezetlenségében. Kisregényeinek hősei a társadalmi perifériák történelmi közelmúltjának és jelenének áldozatai, véres drámák főszereplői, akiknek az erkölcsöt a napi túlélés imperativusza vési kőtáblába - úgy tűnik - napjainkig maradandóan. Itt a legtágabb értelemben vett természet törvénye diktál - embernek, állatnak, tájnak. Pásztorok, szerencsétlen cigányok világa ez, akiknek emberi kapcsolatait még nem vonta be, nem tette ködössé-kuszálttá holmi civilizációs keresettség, hipokrita rejtőzködés. Itt a tragédiák és az örömök tombolnak, itt a teljes szókészlet és gesztusrendszer élesben működik, akár a hirtelen helyzet hívja elő, akár évszázadok óta meggyökerezett mikrotársadalmi sémákat követ.
De - nem kell hangsúlyozni - kultúra ez is. Kifinomult, csiszolt értékrenddel, viselkedésformákkal, csak éppen más. Más, de legkevésbé sem alacsonyabb rendű, mint amelyhez az olvasót kortárs szépprózánk többsége szoktatja. Sőt itt még ember és természet, ember és állatvilág vitális szimbiózisban él együtt, melynek különleges jelentőségét, értékét Szemes Zsuzsa elementáris erővel ábrázolja. Könyvének egyik vezérmotívuma ez a kapcsolat, melynek megjelenítése szinte páratlan irodalmunkban. Vissza