Szemiotika és irodalomtudomány

Fülszöveg

Kanyó Zoltán (1940-1985) a József Attila Tudományegyetem Német, illetve Világirodalmi Tanszékének docense, a szegedi irodalomszemiotikai iskola megalapítója és vezéregyénisége volt. Ez a ma is neves kutatókat egyesítő iskola a magyar irodalomtudomány megújulásában igen jelentős szerepet játszott, s nemzetközi rangot érdemelt ki magának. Kanyó Zoltánnak a német és angol nyelvterületen megjelent tanulmányai a szemiotikai és nyelvészeti orientációjú irodalom-elmélet immár klasszikus alkotásai közé tartoznak, s ma is állandó hivatkozási alapul szolgálnak.
A szerzőt korai halála megakadályozta abban, hogy munkásságának eredményeit monografikus formában szintetizálja. Hátrahagyott tanulmányaiból - melyek részint angol és német, részint magyar nyelven jelentek meg - összefüggő gondolatmenet és nagyszabású elméleti koncepció bontakozik ki, mely az irodalmi szövegek megközelítésében koherensen egyesíti a modern szemiotikai, poétikai, kommunikáció- és szövegelméleti szempontokat. E tanulmányok ugyanakkor a modern irodalomtudomány metodológiai fegyvertárát is számos vonatkozásban gazdagítják.
A magyarországi tudományos kommunikáció korlátai következtében Kanyó Zoltán eredendően interdiszciplináris fogantatású munkái még a rokon szakmák művelői előtt sem voltak ismertek, a szélesebb értelemben vett tudományos közvéleménynek is fel kellene őt fedeznie.
Tudvalevő, hogy középiskolai és egyetemi irodalomoktatásunk válságban van: különböző irányzatok versengnek egymással. Az utóbbi időben örvendetesen utat tört magának a modern, interdiszciplináris szemlélet, de az iránta való érdeklődéssel nem tart lépést a színvonalas kézikönyvek száma. Kanyó Zoltán kötete e tekintetben űrt tölt be. Egyetemi oktatók és középiskolai tanárok, hallgatók és diákok forgathatják majd haszonnal. Vissza