Szemiotikai szövegtan VI.

Előszó

A Szemiotikai szövegtan jelen kötetében a periodika 4. kötetének általános jellegű tematikáját folytatjuk. Bár itt újra a nyelvészeti megközelítés (és az irodalmi művek elemzésének) aspektusai dominálnak, mind a Tanulmányok, mind az Áttekintések, recenziók részben talál az olvasó más jellegű problematikájával foglalkozó írásokat éppúgy, mint a nem magyar nyelvű szövegkutatásra és szövegtani munkákra vonatkozókat. Ami a nem verbális médiumokat illeti, már itt szeretnénk jelezni, hogy következő kötetünket teljes egészében azok kérdéseinek szenteljük.
E kötet első része nyolc tanulmányt tartalmaz. Bánréti Zoltán tanulmánya a strukturális magyar mondattan részeként a mellérendelés néhány szintaktikai sajátosságát, az elliptálható összetevők irányát, az iránymegszorítási szabály megsértésének következményeit vizsgálja a fókusztalan és a fókuszos mondatok szerkezetével kapcsolatban. Krékits Józsefé orosz performatív megnyilatkozásokat elemezve, az eddig elsősorban az illokúciós aktusokkal foglalkozó kutatásokat a perlokúciós aktusokra is kiterjeszti. Wacha Imre egy prózai irodalmi művet elemez, és azt mutatja be, miként, milyen sorrendben célszerű azokkal az információkkal operálni, amelyek a felolvasáskor a szóban forgó mű saját hangzásformáját juttatják érvényre. Petőfi S. János és Vass László közös tanulmánya a szemiotikai textológia elméleti keretét alkalmazva egy speciális felépítésű lírai irodalmi mű argumentatív értelmező interpretációjának aspektusaival foglakozik. Benkes Zsuzsa és Petőfi S. János közös tanulmánya ugyancsak a szemiotikai textológia elméleti keretét alkalmazva a kreatív-produktív szövegmegközelítés és az intertextualitás kapcsolatát világítja meg egy példacsoport segítségével. Klaudy Kinga tanulmánya rövid tudománytörténeit áttekintést nyújt azon - főként külföldi - fordításelméleti munkákról, koncepciókról, amelyek a szöveg egészét állítják a fordítás, a fordítói tevékenység középpontjába. Albert Sándoré filozófiai szövegek, a filozófiai diszkurzus fordításának elméleti és gyakorlati aspektusait taglalja. Végül Dániel Ágnes tanulmánya tipológiai és szociokulturális szempontból egyaránt érdekes szövegművek (különböző kormányprogramok) egybevető szövegnyelvészeti vizsgálatára vállalkozik... Vissza