Monitoring jelentés 2005

Előszó

Az MTA Világgazdasági Kutatóintézet hatfős kutatócsoportja arra vállalkozott, hogy idén májustól kezdve évente megjelenteti összehasonlító elemzését azokról a rendszerváltó országokról, amelyek az Európai Unió teljes jogú tagjaivá váltak. A Az első tanulmánykötet a 2004. május 1-jén EU-taggá vált Csehországról, Észtországról, Lengyelországról, Lettországról, Litvániáról, Magyarországról, Szlovákiáról és Szlovéniáról szól, ami a későbbiekben a közép- és kelet-európai térség újabb belépőinek vizsgálatával bővül.
Bár az integrációs alapító szerződések nem határoztak meg különösebb kritériumrendszert új tagok felvételére (az egyeden eredeti feltétel az volt, hogy a jelölt európai ország legyen), a keleti kibővülést a tagállamok az 1993-ban meghirdetett ún. koppenhágai kritériumok teljesítésétől tették függővé. A stabil demokráciára, a működő piacgazdaságra és a jogi-intézményi felkészülésre vonatkozó feltételrendszer később valóban a tagjelöltek felkészültségének következetesen alkalmazott mércéjévé vált, ezért ezek teljesítése - mint a tagság előfeltétele - önmagában egyfajta EU-érettséget jelent. Így a csatlakozást követően az EU érettség méréséről a hangsúly áttevődik annak a - döntéshozók, elemzők, a gazdasági élet szereplői és maguk az állampolgárok számára továbbra is fontos - kérdésnek a vizsgálatára, hogy az új tagok milyen módon és milyen sikerrel képesek beilleszkedni az európai integrációba. Az új tagok integrációs teljesítményének „mérése" természetesen csak a teljesítmény folyamatában értelmezhető. így az első tanulmány még csak a kiinduló helyzethez (tagság előtti évhez) tud viszonyítani, de a következő évek trend-szerű, az előző évek teljesítményére ráépülő elemzése a jelenleginél jóval markánsabb tendenciákat tud majd kimutatni.
Az új tagok teljesítményéről szóló nyolc országtanulmány egységesen meghatározott politikai stabilitási, gazdasági-versenyképességi, illetve társadalmi-jogi érdekérvényesítési szempontrendszerre épül. Az összefoglaló fejezet az első év legjellemzőbb tapasztalatait emeli ki, majd pedig - az összehasonlítást megkönnyítendő - az utolsó fejezetben a kutatócsoport által bevezetett komplex, háromdimenziós mutató kerül bemutatásra. Az újonnan alkalmazott index a következő szempontokból tevődik össze: politikai és társadalmi stabilitás; tagállamként való működés; gazdasági teljesítmény. Az index alkalmazásának célja nem elsősorban egy rangsor felállítása, hanem a vizsgált országok folyamatos teljesítményének - persze szubjektív elemeket is tartalmazó, de az összehasonlítást feltétlenül megkönnyítő - „számszerűsítése". Ez a skála egyfajta tükröt is tart az új tagok elé, miközben az index mögött meghúzódó elemzésekből fontos tanulságok vonhatók le a sikeres és kevésbé sikeres tapasztalatokról. Vissza