Szempontok és munkamódszerek az erdélyi szász helynévkutatásban

Előszó

Részlet:
Szempontok és munkamódszerek az erdélyi szász helynévkutatásban*
Az erdélyi szász helynévkutatás1 terén kifejtett törekvések nem választhatók el a szászok egyéb nyelvészeti munkásságától. A németországi és az erdélyi helynévkutatás között éppen abban van a legnagyobb különbség, hogy míg ott a helynévkutatás önálló segédtudománnyá fejlődött, addig a szászoknál mindvégig a nyelvtudomány keretén belül művelt terület maradt. Nyelvészek voltak kevés kivétellel művelői, akik egyéb nyelvészeti munkásságuk mellett a helynevek nyújtotta nyelvi anyagot is vizsgálat alá vették.
Ismeretes azonban, hogy a szász nyelvtudomány, különösen pedig a - kétségtelenül elismerésreméltó eredményekkel dicsekvő - nyelvjáráskutatás a legutolsó időkig az eredetkérdés szolgálatában állott még akkor is, amikor művelői leíró vagy nyelvtörténeti tárgyú anyaggal foglalkoztak. Fokozott mértékben áll ez a megállapítás a helynévkutatás terén kifejtett törekvésekre, amelyek - csak kevés kivétellel - a nyelvészeti és egyébirányú kutatások által felvetett és vizsgálat alá vett eredetkérdés számára igyekeztek adalékot szolgáltatni. Az idevágó szász tudományos munkák csaknem kivétel nélkül vagy egy, nyelvészeti úton nyert tétel újabb adatokkal való igazolására, vagy pedig megcáfolására is vállalkozott, amikor a felmerült kérdések tisztázását, történeti források hiányában, nyelvi adatokkal kísérelte meg. A szász helynévkutatás második főjellemvonása tehát az, hogy a településtörténet szolgálatában állott, illetőleg, hogy eredményei alapján településtörténeti kérdések megoldására is vállalkozott. Vissza