Előszó
Kedves Lányok, kedves Fiúk!
Volt idő, amikor a királyok sem tudták leírni a nevüket: pecsétgyűrűjüket nyomták az okmányra olvasztott viaszba. Ám a reformáció és a könyvnyomtatás feltalálása óta a...
Tovább
Előszó
Kedves Lányok, kedves Fiúk!
Volt idő, amikor a királyok sem tudták leírni a nevüket: pecsétgyűrűjüket nyomták az okmányra olvasztott viaszba. Ám a reformáció és a könyvnyomtatás feltalálása óta a legszélesebb tömegek kincsévé vált a tudás. Ma már az analfabéta ember a ritkaság közöttünk. Villamoson és vonaton is újságot, könyvet látunk az emberek kezében. Móricz Zsigmond még az eső miatt tétlen kubikusokat is szerette volna megkérdezni: miért nem olvasnak, amíg esik?
Információrobbanásról beszélnek korunkban, mivel valamennyi tudományág hatalmas ismeretanyagot ad közre. Ilyen körülmények közt méltó volna-e, ha éppen a hittudomány terén lennénk „minimalisták", igénytelenek, csekély tudásra törekvők?
Ezért az előttetek lévő XXII fejezet igyekszik a hittudomány széles körképét felvázolni. Több okból is:
a) Nem azért, hogy mindenki mindent elolvasson és megjegyezzen. Lelkipásztorotok majd kijelöli a legfontosabbakat. De vannak minden csoportban élénkebb érdeklődésű fiatalok, akiknek így módjuk van egy-egy témakörben alaposabban tájékozódni.
b) Előfordul, hogy valaki betegség vagy kirándulás miatt elmarad valamelyik óráról. Ilyenkor nem hallhatja lelkipásztora magyarázatát. Az illető fejezet elolvasásával tudja pótolni a mulasztást.
c) Némely rész, vers vagy idézet talán meghaladja a 13 éves kor szellemi érettségét. De arra gondoltam, hogy napjainkban sokan gimnazista korukban, sőt felnőtt korban, jelentkeznek konfirmációra. Így az ő kezükbe is odaadhatjuk e könyvet.
d) Gondoltam arra is, hogy édesapád meg édesanyád is kezébe veszi ezt az olvasókönyvet: „hadd lássam, mit tanultok a konfirmációi órákon!" Így az ő számukra is hitbeli ismeretük fölfrissítésévé válik e könyv.
Vissza