Szenczi Molnár Albert zsoltárverse

Fülszöveg

A dolgozat célja : kijelölni Szenczi Molnár Albert zsoltárversének helyét a magyar verstörténetben, s megállapítani, mennyiben készítette elő és könnyítette meg ez a zsoltároskönyv a nyugat-európai verselés, elsősorban pedig a jambus vers meghonosodását Magyarországon. Lényegében véve tehát metrikai tanulmány ez, de - ellentétben a korábbi kísérletekkel - olyan metrikai tanulmány, mely elejétől végig az összehasonlító verstörténet európai távlataira épít. Mindegyik magyar zsoltárszöveg mellé odakerül a francia eredeti, mely mintául szolgált, valamint az a német fordítás is, mely Szenczi Molnár számára mintegy kézzelfoghatóbbá tette a Clément Marót és Théodore de Béze francia szövegében inkább csak bujkáló jambikus vagy trochaikus ritmust. Különösen fontos a jambusi lejtésű szövegek összehasonlító elemzése, kideríthető ugyanis, hogy Szenczi Molnár még jól ismerte a középkorvégi magyar himnuszköltészet hangsúlyos jambikusságát, s ezért maga is a jambusnak inkább hangsúlyos-hangsúlytalan szótagokkal való visszaadására, mintsem időmértékes kiképzésre törekedett. Egyszersmind azonban Szenczi Molnár kitűnően ismerte kora magyar versformáit is: volt tehát olyan jambikus zsoltár, amelyet ő magyarul - a szótagszám megőrzésével - egyenesen Balassi szakra játszott át. Még kézenfekvőbb volta magyar ritmika hasznosítása az amúgy trochaikus formák esetében. Vissza