| Első rész | |
| I. fejezet | |
| melyben az olvasó megismeri Gizit, a szerzőt pedig olyan nagy csalódás éri, melynek nyomait élete alkonyáig megőrzi szívében | 7 |
| II. fejezet | |
| mely a nyájas olvasót a József-tértől a Gellérthegyig vezeti, továbbá leleplezi egy bohó fiatalember legrejtettebb vágyakozásait | 11 |
| III. fejezet | |
| melyben Barátom Péter hasztalanul beszéli le a szerzőt dőre tervéről | 15 |
| IV. fejezet, | |
| mely a pályaudvaron történik. E fejezetben menti meg a szerző Arabella kisasszony életét, hogy aztán házasságot kövessen el említett hölgy ellen | 19 |
| V. fejezet, | |
| melyben a pápai nuncius Moskovitz kereskedelmi utazóvá alakul át és a szerzőt, miután több dicső tettel szaporítja érdemeit, a Magyar Atletikai Szövetség díszelnökévé választják | 24 |
| VI. fejezet, | |
| melyben szerző megemlékezik a szabad természet szépségeiről, a Hangli-kávéházról, Fedák Sári ruhájáról, az Erzsébet-téri öreg urakról, az állomásfőnök két lányáról és a holdról, mely néhány perccel ezelőtt tűnt föl a láthatáron | 29 |
| VII. fejezet, | |
| melynek tartalmáról - hogy az olvasó kiváncsiságát fokozza - semmit sem árul el a szerző | 33 |
| VIII. fejezet, | |
| melynek hőse egy tehén | 37 |
| IX. fejezet, | |
| melyben egy feketeszemű győri kislánynak küldi üdvözletét a szerző | 42 |
| X. fejezet, | |
| melyben szerző és olvasó nagy szenvedések után végre elindulnak Celldömölk felé. Szerző e helyen készségesen elismeri, hogy az olvasó szenvedései a nagyobbak | 47 |
| XI. fejezet, | |
| melyből nem tudja meg az olvasó, hogy Amália mit felelt a szerelmes tiszt urnak | 54 |
| XII. fejezet, | |
| a jánosházi bennszülöttekről, egy százéves szobalányról és annak felmenő nőrokonaikról, egy ágyról, melyről, miután a fejezetben nem térek ki erre, e helyen kell leszögezni, hogy féregmentes volt, Kolumbusz Kristófról és a szerelmes kutyákról | 63 |
| XIII. fejezet, | |
| melyben vaskenyérről, habos kávéról, kísértetekről és más hasonló jókrók mesél a szerző | 70 |
| XIV. fejezet, | |
| melyben özv. Nagy Szabó Jánosné kéri a szerzőt: hagyjon fel az írással és foglalkozzék mezőgazdasággal | 78 |
| Második rész | |
| I. fejezet, | |
| avagy: mese a pléhdobozról | 85 |
| II. fejezet, | |
| melynek végefelé szerző így sóhajt fel: Ó, Zizike! | 89 |
| III. fejezet, | |
| melyben szerző megismerkedik Zizike szüleivel és legjobb barátnőivel: Zsuzskával, Babival, Ferikével, Katóval, Sárival és Irmával, a jánosházi démonnal | 96 |
| IV. fejezet, | |
| melyben Jánosháza megszabadul az anomin levélírótól, a község elöljárósága díszpolgárnak választja a szerzőt, de az olvasó még sem tudja meg, hogy mi van Csukási kisasszony selyem pongyolájával | 105 |
| V. fejezet, | |
| melyben eseményes napok virradnak városunkra | 113 |
| VI. fejezet, | |
| avagy Romeo és Julia Jánosházán | 122 |
| VII. fejezet, | |
| melyben a honvágytól gyötört szerző megmásítja véleményét Flóra kisasszonyról, minek fontossága csak a következő fejezetben derül ki | 128 |
| VIII. fejezet, | |
| melyben a szerző, kit Flóra kisasszony kiment Zizike izmos karjaiból, végképp lemond a kalandos életről | 134 |
