Szent Ágoston megtérése

Előszó

Amikor évekkel ezelőtt Origenesnek a Teremtés könyvét magyarázó első homíliáját elolvastam, határozottan az a benyomásom támadt, hogy a teremtéstörténetnek ezzel az allegorikus értelmezésével már találkoztam valahol. Ismét elővettem Ágoston De genesi contra manichaeos című munkáját, legelső exegetikai művét, és összehasonlítottam a két értelmezést. Természetesnek tartottam, hogy Ágoston olvasta és felhasználta Origenes magyarázatát. Azután mások véleményére kíváncsian, böngészni kezdtem a szakirodalmat, és abból megtudtam, hogy ami számomra természetes, az mások szerint lehetetlen. nem értettem; és amint az rendszerint történni szokott, mennél inkább igyekeztem utána járni a dolognak, annál több akadályba és megoldandó nehézségbe ütköztem. Mindeközben kezdett egészen új alakot ölteni az a kérdés, ami Ágostonnal kapcsolatban már hosszú ideje foglalkoztatott: Mit tudunk arról a kereszténységről, amit 386-ban, megtérésekor elfogadott? Meglepődve láttam, hogy bizony nagyon keveset. Amíg évtizedeken át hatalmas lendülettel, lenyűgöző felkészültséggel írták könyvek hosszú sorát Ágoston és a filozófiai hagyomány, főként a platonizmus kapcsolatának kérdéséről, és vizsgálták például azt, hogy mennyiben befolyásolta Plotinus vagy Porphyrius bölcselete Ágoston szellemi pályáját, milyen módon vannak jelen az újplatonikus eszmék az ő írásaiban, addig alig akadt egy-egy tanulmány, melynek szerzője arra az egészen magától értetődőnek látszó kérdésre keresne választ, hogy mely katolikus keresztény munkák ismeretében fogadta el Ágoston a katolikus kereszténységet, mint Krisztus filozófiáját. Ennek a különös aránytalanságnak természetesen megvan a magyarázata. Ágoston ugyanis többször megemlíti, hogy megtérése előtt platonikus könyveket olvasott, arról azonban szinte soha nem beszél, hogy ugyanabban az időszakban esetleg keresztény könyveket tanulmányozott volna. Vissza