| I. könyv | |
| Isten serkentéséből vágyakozik Isten dicséretére. | 12 |
| Benne van a hívogatott Isten és ő az Istenben van. | 13 |
| Isten mindenütt egészen van, de semmiféle teremtmény nem fogadja be őt teljesen. | 14 |
| Isten bölcsessége és magyarázhatatlan tökéletessége. | 14 |
| Isten szeretetét és bűneinek bocsánatát kéri | 15 |
| Kicsi korára emlékezik, és magasztalja a gondviselő, örök Istent | 16 |
| A kicsi kor is már bűnökkel terhes | 19 |
| A gyermek első szavait tanulja | 21 |
| Gyűlölte a tudományt, szerette a játékot, és félt a veréstől | 22 |
| A játék és a színpad szeretete elvonta figyelmét a tanulástól | 23 |
| Betegségbe esik, és a keresztségért könyörög, ezt azonban édesanyja bölcs megfontolással későbbre hagyja | 24 |
| Kényszerítették a tanulásra, de az Isten mindent jóra fordított | 26 |
| Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek | 26 |
| Utálta a görög nyelvet | 29 |
| Istenhez könyörög | 30 |
| Elítéli az ifjúság oktatásában mutatkozó hibákat... | 30 |
| Továbbá elkárhoztatja az ijfúság szellemi nevelésének módját | 32 |
| Az emberek többet bíbelődnek nyelvtani szabályokkal, mint Isten parancsaival | 33 |
| A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is | 34 |
| Hálaadás Istennek a gyermekkor adományaiért... | 35 |
| II. könyv | |
| Ifjúkora vétkeiről emlékezik | 37 |
| Tizenhat éves korában az érzéki szenvedély rabságába kerül | 38 |
| A szülők tervezgetése és a tanulmányok folytatása | 39 |
| Cimboráival lopásra vetemedik | 42 |
| Ok nélkül senki sem vétkezik | 43 |
| A jó színében gonoszságra csábító dolgok csupán Istenben igazak és tökéletesek | 45 |
| Istennek hálálkodik bűnei bocsánatáért és megköszöni, hogy sok más gonoszságtól is megoltalmazta őt | 47 |
| A bűnös társaság is kedvére volt a lopásban | 48 |
| A bűnös cimboraság fertőző hatása | 48 |
| Minden jó Istenben van | 49 |
| III. könyv | |
| A hajszolt szerelem igézetében | 50 |
| Vonzódik a tragikus színjátékhoz | 51 |
| A szónoki iskolában visszaborzad a Rendbontók fölforgató cselekedeteitől | 53 |
| Cicero "Hortensius"-a fölébreszti benne a bölcsesség szeretetét | 54 |
| Visszariad a Szentírás nyelvezetének egyszerűségétől | 56 |
| Miképpen került a manicheusok tőrébe? | 56 |
| Ínyére volt az összevissza manicheus tanítás | 59 |
| A manicheusok ellen kifejti, hogy milyen bűnténytől és milyen gaztetteket kell utálattal elfordulnunk | 61 |
| A bűnök különbségéről. Isten és az emberek ítéletéről | 63 |
| Manicheusok haszontalanságok a föld gyümölcseiről | 64 |
| Anyja sírása és álma | 65 |
| Egy püspök vígasztaló válasza a kesergő Monikának | 66 |
| IV. könyv | |
| Másokat is téves útra csábított | 68 |
| Szónoklatot tanít. Ágyasa van. Lenézi a győzelmet hirdető jóst | 69 |
| A csillagjóslás babonaságába keveredik, és bölcs tanácsokat kap egy öreg barátjától | 70 |
| Barátja betegsége és halála. Súlyos fájdalom marcangolja a lelkét. A keresztség csodálatos hatása | 72 |
| Miért édes a kesergők könnye | 74 |
| Roppant fájdalom gyötörte őt | 75 |
| A fájdalom végre elviszi őt szülővárosából | 76 |
| Az idő és a jóbarátok meggyógyítják szíve szomorúságát | 77 |
| Boldog, aki az Istenben szeret | 78 |
| Nem adnak megnyugvást az esendő teremtmények | 78 |
| Elmúlnak mind a teremtett dolgok, csupán az Isten örökkévaló | 79 |
| Ne helytelenítsük a szeretetet, csak Istent szeressük mindabban, amit szeretünk | 80 |
| Honnét származik a szeretet? | 82 |
| Művét Hierius mesternek ajánlotta | 82 |
| Anyagi fogalmak nyűgözi le, és nincs érzéke a szellemiek iránt | 84 |
| Arisztotelész kategóriáit és a szabad művészetekről írt könyveket megérti a maga erejéből | 86 |
| V. könyv | |
| Isten dícséretére serkenti szívét | 90 |
| Nem futhat Isten elől a bűnös ember | 91 |
| Faustusról és teremtőjüket a teremtmények nyomán meg nem ismerő bölcselők vakságáról | 92 |
| Csupán Isten megismerése boldogít | 94 |
| A manicheusok tudatlansága a csillagok körül más tekintetben is megingatja hitét | 95 |
| Az ékesen szóló, de tudatlan Faustus | 96 |
| Egyre idegenebbül érzi magát a manicheus eretnekségben | 98 |
| Anyja akarata ellenére Rómába utazik | 99 |
| Súlyos betegségbe esik | 102 |
| Tévelyeg az evangéliumi tanítás előtt | 103 |
| Újra érdeklődik a katolikus vallás iránt | 106 |
| A római diákok gonoszságai | 107 |
| Milánóba megy és ott Ambrus püspökkel találkozik | 108 |
| Ambrus beszédeinek hatására lassan föleszmél tévelygéseiből | 109 |
| VI. könyv | |
| A félig manicheus, félig katolikus Ágoston | 111 |
| Ünnepi emléklakomák a vértanúk sírjánál | 112 |
| Ambrus püspök tömérdek munkája | 113 |
| Szent Ambrus fejtegetése nyomán dereng előtte az egyház tanítása | 115 |
| A Szent Könyvek tekintélyéről és szükséges voltáról | 116 |
| A törtetők nyomorúságos állapotáról | 118 |
| Alypiust elvonja az esztelen cirkuszi játékoktól | 120 |
| Alypius és a gladiátori játékok | 122 |
| Alypiust tolvajként megfogják | 123 |
| Alypius romlatlansága. Nebridius megérkezése | 124 |
| Aggódva fontolgatja, hogy miképpen rendezze be életét | 126 |
| Alypiussal vitatkozik a nőtlen életről | 128 |
| A házasság útján | 130 |
| Közös életről tűnődik barátaival | 131 |
| Ágyasát elbocsátja, de ismét másikat vesz magához | 132 |
| Állandóan félt a haláltól és az ítélettől | 132 |
| VII. könyv | |
| Istenről, mint végtelen téreken elömlő anyag valóságról elmélkedik | 134 |
| Nebridius bizonyítéka a manicheusok ellen | 136 |
| A bűn oka a szabad akarat | 137 |
| Romolhatatlan az Isten | 138 |
| Újra töpreng, hogy honnét származik a rossz? | 139 |
| Elszakad a csillagjósok babonáitól | 141 |
| Gyötrődik a rossz eredetének kérdése miatt | 144 |
| Miképpen könyörült meg rajta az isteni irgalom | 145 |
| A platonikus könyvekben megtalálja az örök Ige istenségét, de nem a megtestesült Ige alázatát... | 146 |
| Földerül Ágostonnak az Isten fényessége | 149 |
| A teremtmények miképpen vannak és nincsenek | 150 |
| Jó minden létező | 150 |
| Minden teremtmény magasztalja az Istent | 151 |
| Az épeszű embernek Isten minden alkotása tetszik | 152 |
| Miképpen van igazság és hamisság a teremtményekben | 153 |
| Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez | 153 |
| Az isteniek megismerésének akadálya | 154 |
| Egyedül Krisztus a mi üdvösségünk útja | 155 |
| Hogyan vélekedett Krisztus megtestesüléséről | 156 |
| A platonikus könyvek olvasása gyarapítja tudását, de kevélyíti őt | 157 |
| A Szentírás igazságait nem találta meg mind a platonikusok könyveiben | 159 |
| VIII. könyv | |
| Elhatározta, hogy Simplicianust keresi föl élete megjobbítása ügyében | 161 |
| Victorinus rhétor megtérése | 163 |
| Isten és az angyalok öröme a bűnösök megtérésén | 166 |
| Miért örülünk jobban a kiváló emberek megtérésének? | 168 |
| Milyen akadályok gátolták még a megtérésben | 169 |
| Ponticianus elbeszéli Szent Ágoston életét | 171 |
| Ponticianus szavai megrendítik Ágoston lelkét | 175 |
| Tépelődve a kertbe távozik | 176 |
| Honnét van, hogy a lélek parancsol és ugyanakkor ellenáll magának? | 178 |
| Ismét a manichausok ellen | 179 |
| A test és a lélek küzdelme Ágostonban | 182 |
| Ágoston a csodálatos hang intésére teljesen megtér | 184 |
| IX. könyv | |
| Isten jóságos irgamát magasztalja | 187 |
| Az őszi szünetig halasztja rhétori tiszteletéről való megválását | 188 |
| Verecundus átengedi falusi birtokát | 190 |
| A cassiciacumi munka. A zsoltárok fejtegetése közben csodálatosan meggyógyul fogfájása | 191 |
| Ambrustól kér tanácsot olvasmányai dolgában | 196 |
| Alypiusszalé s Adeodatusszal együtt Milánóban megkeresztelkedik | 196 |
| A milánói egyházi ének. Szent Protasius és Gervasius ereklyéinek megtalálása | 197 |
| Evodius megtérése. Monica jellemzése és halála | 199 |
| Édesanyja szelíd türelme | 201 |
| Az örök boldogságról beszélget édesanyjával | 204 |
| Monica elragadtatása és halála | 206 |
| Hogyan gyászolta édesanyját. Az elhunytakért való áldozatról | 207 |
| Imádkozik elhunyt édesanyjáért | 210 |
| X. könyv | |
| Csupán Istenben van reménységünk és örömünk | 213 |
| Ismeri az Isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás? | 213 |
| Milyen célból vallja meg, nem hogy mi volt egykor, hanem hogy mivé lett? | 214 |
| Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak? | 216 |
| Az ember nem ismeri teljesen magát | 217 |
| Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg teremtményeiből az Istent? | 218 |
| Érzéki vagy testi erővel Istent nem találjuk | 220 |
| Az emlékezet hatalma | 221 |
| A tudományok emlékezete | 223 |
| A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe, hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek elő | 224 |
| Mit jelent a tanulás? | 225 |
| A matematikai dolgok emlékezete | 226 |
| Az emlékezésre is emlékezünk | 226 |
| Hogyan őrzi meg emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen emlékezünk örömeinkre szomorúságunkban | 227 |
| Távoli dolgokra is emlékezünk | 229 |
| A feledésnek is van emlékezete | 229 |
| Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk | 231 |
| Nem találnók az elveszített dolgot, ha nem őrziné emlékezetünk | 232 |
| Mit jelent az emlékezés? | 233 |
| A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb ismerje | 234 |
| Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet? | 235 |
| Hol van és milyen a boldog élet? | 236 |
| A boldog életről tovább | 237 |
| Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten | 239 |
| Az emlékezet melyik fokán található az Isten | 239 |
| Hol találjuk meg az Istent | 240 |
| Hogyan ragad meg Isten szépsége minket | 240 |
| A földi élet nyomorúságai | 241 |
| Istenben van minden reményünk | 242 |
| Megvallja a testiséghez való viszonyát | 242 |
| Küzdelem a torkosság ellen | 244 |
| Az illatok csábítása | 247 |
| A hallás élvezetéről | 248 |
| A szemek kívánsága | 250 |
| A kíváncsiság kísértése | 252 |
| A kevélységhez való viszonya | 255 |
| Milyen hatással van rá az emberi dícséret | 256 |
| A hiú dicsőség veszedelme | 259 |
| Az önszeretet ereje és természete | 259 |
| Magában és a mindenségben kutatta az Istent | 260 |
| A hármas kívánság | 261 |
| A gonosz lelkek segítségéül hívásáról | 261 |
| Krisztus az igazi közvetítő | 262 |
| XI. könyv | |
| Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek? | 265 |
| Kegyelmet kér az Írás megértésére | 266 |
| Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld teremtéséről | 268 |
| Maga a teremtés hirdeti Teremtőjét | 269 |
| Semmiből teremtette Isten a világot | 269 |
| Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ? | 270 |
| Isten Igéje Istennel együtt örök | 271 |
| Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk | 271 |
| Hogyan shól szívünkhöz az Isten Igéje | 272 |
| Mit cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt | 273 |
| Isten örökkévalósága nem ismer időt | 274 |
| Mit cselekedett Isten a világ teremtés előtt | 274 |
| A teremtett idő előtt nem létezett idő | 275 |
| A háromféle különféle idő | 276 |
| Az idő mértékéről | 277 |
| Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem | 279 |
| Hol van a múlt és a jövő idő? | 279 |
| Hogyan van jelen a múlt és a jövő idő | 280 |
| Nem találja módját: hogyan tanítja meg Isten a jövőt | 281 |
| Hogyan nevezzük a három különböző időt | 281 |
| Hogyan lehet mérnünk az időt | 282 |
| E talányos kérdés megoldását kéri Istentől | 283 |
| Mi az idő | 284 |
| A test mozgását idővel mérjük | 286 |
| Újra Isten kérdezi | 287 |
| Hogyan mérjük az időt | 287 |
| Hogyan mérjük a lélekben maradó időt? | 288 |
| Lelkünkkel mérjük az időt | 291 |
| Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon | 292 |
| Ismét e kérdés föltevői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt? | 292 |
| Hogyan ismer az Isten, és hogyan a teremtmény? | 293 |
| XII. könyv | |
| Nehéz az igazság kutatása | 295 |
| A kettős ég és föld | 295 |
| Mit jelent a sötétség a mélység színe fölött | 296 |
| A láthatatlan és rendezetlen földről | 296 |
| Miért kapta ezt a nevet az alaktalan anyag? | 297 |
| Egykori manicheus vélekedése és jelen elgondolása az alaktan ősanyagról | 297 |
| Isten semmiből alkotta az eget, vagyis az angyalokat, és a földet, vagyis az alaktalan ősanyagot | 298 |
| Semmiből lett az alaktan ősanyag és belőle valók a látható teremtmények | 299 |
| Miért mondja az Írás napok említése nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten az eget és a földet" | 300 |
| Istentől kér oktatást | 301 |
| Mit tanult Istentől | 301 |
| Az idő nélkül való kettős teremtmény | 303 |
| Miért említi az Írás időjelzés nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet" | 304 |
| A Szentírás mélysége | 305 |
| Nem tagadhatják Szent Ágoston eddig állított tételeit ellenfelei | 305 |
| Semmi köze az isteni igazság ellenlábasaihoz | 308 |
| A "menny és a föld" szavakban más is érthető | 309 |
| Milyen tévedés nem árt a Szentírásban | 310 |
| Nyilvánvaló igazságok | 311 |
| A "kezdetben teremté stb." szavak különféleképpen magyarázhatók | 312 |
| "A föld azonban láthatatlan és rendezetlen volt" szavak különféle magyarázata | 313 |
| Nem ellenkezik a Szentírással, hogy alkothatott az Isten valamit, amiről nem beszél Mózes első könyve | 314 |
| A Szentírás magyarázatában való nézeteltérés két fajtájáról | 316 |
| Némely igazságról nem állítható biztosan, hogy ezt vagy amazt gondolta-e közülük Mózes | 316 |
| A más magyarázatokat vakmerően fitymálók ellen | 317 |
| Milyen beszéd illik a Szentíráshoz? | 319 |
| A Szentíráshoz alázatos és egyszerű beszédmód illik | 320 |
| A tudósok különféleképpen magyarázzák az írást | 321 |
| Hányféleképpen mondhatunk elsőbbnek valamit | 322 |
| A Szentírást különböző módon értelmezők találkoznak a szeretetben és az igazság kutatásában | 324 |
| A Mózes szavaiban megtalálható igazságra gondolt | 325 |
| A Szentírás igazi értelmét a Szentlélek tárja föl nekünk | 325 |
| XIII. könyv | |
| Istenhez könyörög, mert Isten jósága őt is oltalmazza | 327 |
| Isten jóságából léteznek és tökéletesülnek a teremtett dolgok | 328 |
| Minden az Isten kegyelméből van | 329 |
| Isten a teremtett dolgokra nem szorul | 329 |
| Az Isten Háromsága a Teremtés Könyvének első szavaiban megmutatkozik | 330 |
| Miért mondja az Írás, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött | 331 |
| A Szentlélek munkáiról | 331 |
| Csupán Isten elégséges az értelmes teremtmény boldogságához | 332 |
| Miért csak a Szentlélek lebegett a vizek fölött | 333 |
| Isten ajándékából van minden | 334 |
| A Szentháromság jelképei az emberben | 335 |
| A világ teremtése az egyház alapítását jelképezi | 336 |
| Az ember megújulása nem tökéletes, amíg itt él a földön | 336 |
| A hit és a remény erősít meg minket | 338 |
| A boltozat és a felső vizek allegorikus magyarázata | 339 |
| Csupán az Isten ismeri magát teljesen mivoltában | 341 |
| A Teremtéstörténet további allegorikus fejtegetése | 342 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos magyarázata | 343 |
| Folytatás | 345 |
| A csúszómászók és a szárnyasok jelképes magyarázata | 347 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos fejtegetése | 348 |
| A Teremtéstörténet következő részének magyarázata | 351 |
| A keresztény ember ítélkezéséről | 352 |
| Miért áldotta meg Isten az embert a halakkal és a madarakkal együtt, és miért áldotta meg a többi állatot? | 354 |
| A teremtéstörténet gyümölcseinek magyarázata | 356 |
| Élvezet és haszon származik a felebarátnak juttatott jócselekedetekből | 358 |
| Mit jelentenek a halak és a tengeri szörnyek? | 360 |
| "És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" | 360 |
| Hogyan kell értenünk: nyolcszor látta az Isten, hogy jók a művei? | 361 |
| Manicheus hóbortok | 362 |
| A jámbor embereknek ugyanaz tetszik, ami az Istennek is tetszik | 362 |
| Isten műveinek összefoglalása | 364 |
| A Teremtés történetének rövid megismétlése | 365 |
| A mindenség teremtésének jelképes magyarázata | 365 |
| Békességet könyörög | 367 |
| Miért nem követi este a hetedik napot? | 367 |
| Mikor pihen majd bennünk az Isten? | 367 |
| A teremtett dolgokat másképpen látja az Isten és másképpen az ember | 368 |
Folytatás Microsoft-tal