kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | Ecclesia Kiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Vászon |
| Oldalszám: | 427 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 19 cm x 13 cm |
| ISBN: | 963-363-902-6 |
| I. könyv | |
| Isten serkentéséből vágyakozik Isten dicséretére | 17 |
| Benne van a hívogatott Isten és ő az Istenben van | 18 |
| Isten mindenütt egészen van, de semmiféle teremtmény nem fogadja be őt teljesen | 19 |
| Isten bölcsessége és magyarázhatatlan tökéletessége | 20 |
| Isten szeretetét és bűneink bocsánatát kéri | 21 |
| Kicsi korára emlékezik és magasztalja a gondviselő, örök Istent | 22 |
| A kicsi kor is már bűnökkel terhes | 25 |
| A gyermek első szavait tanulja | 27 |
| Gyűlölte a tudományt, szerette a játékot és félt a veréstől | 28 |
| A játék és a színpad szeretete elvonta figyelmét a tanulástól | 30 |
| Betegségbe esik és a keresztségért könyörög, ezt azonban édesanyja bölcs megfontolással későbbre hagyja | 31 |
| Kényszerítették a tanulásra, az Isten mindent jóra fordított | 32 |
| Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek | 33 |
| Utálta a görög nyelvet | 35 |
| Istenhez könyörög | 36 |
| Elítéli az ifjúság oktatásban mutatkozó hibákat | 37 |
| Tovább kárhoztatja az ifjúság szellemi nevelésének módját | 39 |
| Az emberek többet bíbelődnek nyelvtani szabályokkal, mint Isten parancsaival | 40 |
| A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is | 41 |
| Hálaadás Istennek a gyermekkori adományaiért | 43 |
| II. könyv | |
| Ifjúkora vétkeiről emlékezik | 44 |
| Tizenhat éves korában az érzéki szenvedély rabságába kerül | 45 |
| A szülők tervezgetése és a tanulmányok folytatása | 47 |
| Cimboráival senki sem vétkezik | 51 |
| A jó színében gonoszságra csábító dolgok csupán Istenben igazak és tökéletesek | 52 |
| Istennek hálálkodik bűnei bocsánatáért és megköszöni, hogy sok más gonoszságtól is megoltalmazta őt | 55 |
| A bűnös társaság is kedvére volt a lopásban | 56 |
| A bűnös cimboraság fertőző hatása | 57 |
| Minden jó Istenben van | 58 |
| III. könyv | |
| A hajszolt szerelem igézetében | 59 |
| Vonzódik a tragikus színjátékokhoz | 60 |
| A szónoki iskolában visszaborzad a Rendbontók fölforgtó cselekedeteitől | 62 |
| Cicero "Hortensius"-a fölébreszti benne a bölcsesség szeretetét | 64 |
| Visszariad a Szentírás nyelvezetének egyszerűségétől | 65 |
| Miképpen került a manicheusok tőrébe? | 66 |
| Ínyére volt az összevissza manicheus tőrébe? | 66 |
| A manicheusok ellen kifejti, hogy milyen bűntényről és milyen gaztettektől kell utálattal elfordulnunk | 72 |
| Anyja sírása és álma | 73 |
| Egy püspök vigasztaló válasza a kesergő Monikának | 77 |
| IV. könyv | |
| Másokat is téves útra csábított | 79 |
| Szónoklatot tanít. Ágyasa van. Lenézi a győzelmet hirdető jóst | 80 |
| A csillagjóslás babonaságába keveredik és a bölcs tanácsokat kap egy öreg barátjától | 82 |
| Barátja betegsége és halála. Súlyos fájdalom marcangolja a lelkét. A keresztség csodálatos hatása | 84 |
| Miért édes a kesergők könnye | 86 |
| Roppant fájdalom gyötörte könnye | 87 |
| A fájdalom végre elviszi őt szülővárosából | 88 |
| Az idő és a jóbarátok meggyógyítják szíve szomorúságát | 89 |
| Boldog, aki az Istenben szeret | 90 |
| Nem adnak megnyugvást az esendő teremtmények | 91 |
| Elmúlnak mind a teremtett dolgok, csupán az Isten örökkévaló | 92 |
| Ne helytelenítsük a szeretetet, csak Istent szeressük mindabban, amit szeretünk | 93 |
| Honnét származik a szeretet? | 95 |
| Művét Hierius mesternek ajánlotta | 96 |
| Anyagi fogalmak nyűgözik le és nincs érzéke a szellemiek iránt | 98 |
| Aristoteles kategóriáját és a szabad művészetekről írt könyveket megérti a maga erejéből | 100 |
| V. könyv | |
| Isten dicsérete serkenti szívét | 105 |
| Nem futhat Isten elő a bűnös ember | 106 |
| Faustusról és teremtőjüket a teremtmények nyomán meg nem ismerő bölcselők vakságáról | 107 |
| Csupán Isten megismerése boldogít | 110 |
| A manicheusok tudatlansága a csillagok körül más tekintetben is megingatja hitét | 110 |
| Az ékesen szóló, de tudatlan Faustus | 112 |
| Egyre idegenebbül érzi magát a manicheus eretnekségben | 114 |
| Anyja akarata ellenére Rómába utazik | 116 |
| Súlyos betegségbe esik | 118 |
| Tévelyeg az evangéliumi tanítás elfogadása előtt | 120 |
| Újra érdeklődik a katolikus vallás iránt | 123 |
| A római diákok gonoszságai | 124 |
| Milánóba megy és ott Ambrus püspökkel találkozik | 125 |
| Ambrus beszédeinek hatására lassan föleszmél tévelygéseiből | 126 |
| VI. könyv | |
| A félig manicheus, félig katolikus Ágoston | 129 |
| Ünnepi emléklakomák a vértanúk sírjánál | 131 |
| Ambrus püspök tömérdek munkája | 132 |
| Szent Ambrus fejtegetése nyomán dereng előtte az egyház tanítása | 134 |
| A Szent Könyvek tekintélyéről és szükséges voltáról | 136 |
| A törtetők nyomorúságos állapotáról | 138 |
| Alypiust elvonja az esztelen cirkuszi játékoktól | 140 |
| Alypius és a gladiátor játékok | 142 |
| Alypiust tolvajként megfogják | 143 |
| Alypius romlatlansága. Nebridius megérkezése | 145 |
| Aggódva fontolgatja, hogy miképpen rendezze be életét | 147 |
| Alypiussal vitatkozik a nőtlen életről | 149 |
| A házasság útján | 151 |
| Közös életről tűnődik barátaival | 152 |
| Ágyasát elbocsátja, de ismét másikat vesz magához | 153 |
| Állandóan félt a haláltól és az ítélettől | 153 |
| VII. könyv | |
| Istenről, mint végtelen téreken elömlő anyagi valóságról elmélődik | 155 |
| Nebridius bizonyítéka a manicheusok ellen | 157 |
| A bűn oka a szabadakarat | 158 |
| Romolhatatlan az Isten | 160 |
| Újra töpreng, hogy honnét származik a rossz? | 161 |
| Elszakad a csillagjósok babonáitól | 163 |
| Gyötrődik a rossz eredetének kérdése miatt | 166 |
| Miképpen könyörült meg rajta az isteni irgalom | 168 |
| A platonikus könyvekben megtalálja az örök Ige alázatát | 168 |
| Földerül Ágostonnak az Isten fényessége | 171 |
| A teremtmények miképpen vannak és nincsenek | 173 |
| Jó minden létező | 173 |
| Minden teremtmény magasztala az Istent | 174 |
| Az épeszű embernek Isten minden alkotása tetszik | 175 |
| Miképpen van igazság és hamisság a teremtményekben | 176 |
| Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez | 176 |
| Az isteniek megismerésénéek akadályai | 177 |
| Egyedül Krisztus a mi üdvösségünk útja | 178 |
| Hogyan vélekedett Krisztus megtestesüléséről | 179 |
| A platonikus könyvek olvasása gyarapítja tudását, de kevélyíti őt | 181 |
| A Szentírás igazságait nem találta meg mind a platonikusok könyvében | 182 |
| VIII. könyv | |
| Elhatározza, hogy Simplicianust keresi föl élete megjobbítása ügyében | 185 |
| Victorinus rhétor megtérése | 188 |
| Az Isten és az angyalok öröme a bűnösök megtérésén | 191 |
| Miért örülünk jobban a kiváló emberek megtérésén | 193 |
| Milyen akadályok gátolták még a megértésben | 194 |
| Pontitianus elbeszéli Szent Antal életét | 196 |
| Pontitianus szavai megrendítik Ágoston lelkét | 200 |
| Tépelődve a kertbe távozik | 202 |
| Honnét van, hogy a lélek parancsol és ugyanakkor ellenáll magának? | 204 |
| Ismét a manicheusok ellen | 205 |
| A test és a lélek küzdelme Ágostonban | 208 |
| Ágoston a csodálatos hang intésére teljesen megtér | 210 |
| IX. könyv | |
| Isten jóságos irgalmát magasztalja | 213 |
| Az őszi szünetig halasztja rhétori tisztétől való megválását | 214 |
| Verecundus átengedi falusi birtokát | 216 |
| A cassiciacumi munka. A zsoltárok fejtegetése közben csodálatosan meggyógyul fogfájása | 218 |
| Ambrustól két tanácsot olvasmányai dolgában | 223 |
| Alypiussal és Adeodatussal együtt Milánóban megkeresztelkedik | 224 |
| A milánói egyházi ének. Szent Protasius és Gervasius ereklyéinek megtalálása | 225 |
| Evodius megtérése. Monika jellemzése és halála | 227 |
| Édesanyja szelíd türelme | 229 |
| Az örök boldogságról beszélget édesanyjával | 232 |
| Monika elragadtatása és halála | 234 |
| Hogyan gyászolta édesanyját. Az elhunytakért való áldozatról | 236 |
| Imádkozik elhunyt édesanyjáért | 239 |
| X. könyv | |
| Csupán Istenben van reménységünk és örömünk | 243 |
| Ismeri az Isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás? | 244 |
| Milyen célból vallja meg, nem hogy mi volt egykor, hanem hogy mivé lett? | 245 |
| Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak? | 246 |
| Az ember nem ismeri teljesen magát | 248 |
| Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg teremtényeiből az Istent? | 249 |
| Érzéki, vagy testi erővel Istent nem találjuk | 252 |
| Az emlékezet hatalma | 252 |
| A tudományok emlékezete | 255 |
| A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe, hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek elő | 256 |
| Mit jelent a tanulás | 257 |
| A matematikai dolgok emlékezete | 258 |
| Az emlékezésre is emlékezünk | 259 |
| Hogyan őrzi emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen emlékezünk örömeinkre a szomorúságunkban | 259 |
| Távoli dolgokra is emlékezünk | 261 |
| A feledésnek is van emlékezete | 262 |
| Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk | 264 |
| Nem találnók az elveszett dolgot, ha nem őrizné emlékezetünk | 265 |
| Mit jelent az emlékezés? | 266 |
| A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb ismerje | 267 |
| Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet? | 268 |
| Hol van, és milyen a boldog élet? | 270 |
| A boldog életről tovább | 270 |
| Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten | 272 |
| Az emlékezet melyik fokán található az Isten | 272 |
| Hol találjuk meg az Istent | 273 |
| Hogyan ragad meg Isten szépsége minket | 274 |
| A földi élet nyomorúságai | 274 |
| Istenben van minden reményünk | 275 |
| Megvallja a testiséghez való viszonyát | 276 |
| Küzdelem a torkosság ellen | 278 |
| Az illatok csábítása | 282 |
| A hallás élvezetéről | 282 |
| A szemek kívánsága | 284 |
| A kíváncsiság kísértése | 287 |
| A kevélységhez való viszonya | 290 |
| Milyen hatással van rá az emberi dicséret | 292 |
| A hiú dicsőség veszedelme | 294 |
| Az önszeretet ereje és természete | 295 |
| Magában és a mindenségben kutatta az Istent | 295 |
| A hármas kívánság | 297 |
| A gonosz lelkek segítségül hívásáról | 297 |
| Krisztus az igazi közvetítő | 298 |
| XI. könyv | |
| Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek? | 302 |
| Kegyelmet kér az Írás megértésére | 303 |
| Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld teremtéséről | 305 |
| Maga a teremtés hirdeti Teremtőjét | 306 |
| Semmiből teremtette Isten a világot | 306 |
| Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ? | 307 |
| Isten Igéje Istennel együtt örök | 308 |
| Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk | 309 |
| Hogyan szól szívünkhöz az Isten igéje | 310 |
| Mi cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt | 311 |
| Isten örökkévalósága nem ismer időt | 311 |
| Mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt | 312 |
| A teremtett idő előtt nem létezett idő | 313 |
| A három különféle idő | 314 |
| Az idő mértékéről | 315 |
| Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem | 317 |
| Hol van a múlt és a jövő idő | 317 |
| Hogyan van jelen, múlt és jövő idő? | 318 |
| Nem találja módját: hogyan tanít meg Isten a jövőre | 319 |
| Hogyan nevezzük a három különböző időt | 320 |
| Hogyan lehet mérnünk az időt | 320 |
| E talányos kérdés megoldását kéri Istentől | 321 |
| Mi az idő | 322 |
| A test mozgását idővel mérjük | 324 |
| Újra Istent kérdezi | 325 |
| Hogyan mérjük a lélekben maradó időt | 327 |
| Lelkünkkel mérjük az időt | 330 |
| Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon | 331 |
| Ismét e kérdés fölvetői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt? | 331 |
| Hogyan ismer az Isten, és hogyan a teremtmény? | 332 |
| XII. könyv | |
| Nehéz az igazság kutatása | 335 |
| A kettős ég és föld | 336 |
| Mit jelent a sötétség a mélység színe fölött | 336 |
| A puszta és üres földről | 337 |
| Miért kapta ezt a nevet az alaktalan anyag | 338 |
| Egykori manicheus vélekedése és jelen elgondolása az alaktalan ősanyagról | 338 |
| Isten semmiből alkotta az eget, vagyis az angyalokat és a földet, vagyis az alaktalan ősanyato | 339 |
| Semmiből lett az alaktalan ősanyag és belőle valók a látható teremtmények | 340 |
| Miért mondja az Írás napok említése nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten az eget és a földet" | 341 |
| Istentől kér oktatást | 342 |
| Mit tanult Istentől | 343 |
| Az idő nélkül való kettős teremtmény | 345 |
| Miért említi az Írás időjelzés nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet"? | 346 |
| A Szentírás mélysége | 347 |
| Nem tagadhatják Szent Ágoston eddig állított tételeit ellenfelei | 347 |
| Semmi köze az isteni igazság ellenlábasaihoz | 350 |
| A "menny és a föld" szavakban más is érthető | 351 |
| Milyen tévedés nem árt a Szentírásban | 353 |
| Nyilvánvaló igazságok | 354 |
| A "kezdetben teremté stb." szavak különféleképpen magyarázhatók | 355 |
| "A föld azonban puszta és üres volt" szavak különféle magyarázata | 356 |
| Nem ellenkezik a Szentírással, hogy alkothatott az Isten valamit, amiről nem beszél Mózes első könyve | 357 |
| A Szentírás magyarázatában való nézeteltérés két fajtájáról | 359 |
| Némely igazságról nem állítható biztosan, hogy ezt, vagy amazt gondolta-e közülök Mózes | 360 |
| A más magyarázatot vakmerően fitymálók ellen | 361 |
| Milyen beszéd illik a Szentíráshoz? | 363 |
| A Szentíráshoz alázatos és egyszerű beszédmód illik | 364 |
| A tudósok különféleképpen magyarázzák az Írást | 365 |
| Hányféleképpen mondhatunk elsőbbnek valamit | 366 |
| A Szentírást különböző módon értelmezők találkoznak a szeretetben és az igazságkutatásban | 368 |
| Mózes minden, szavaiban megtalálható igazságra gondolt | 369 |
| A Szentírás igazi értelmét a Szentlélek tárja föl nekünk | 370 |
| XIII. könyv | |
| Istenhez könyörög, mert Isten jósága őt is oltalmazza | 371 |
| Isten jóságából léteznek és tökéletesülnek a teremtett dolgok | 372 |
| Minden az Isten kegyelméből van | 373 |
| Isten a teremtett dolgokra nem szorul | 374 |
| Az Isten Háromsága a Teremtés Könyvének első szavaiban megmutakozik | 375 |
| Miért mondja az Írás, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött? | 378 |
| Isten ajándékából van minden | 379 |
| A Szentháromság jelképei az emberben | 380 |
| A világ teremtése az egyház alapítását jelképezi | 381 |
| Az ember megújítása nem tökéletes, amíg itt él a földön | 382 |
| A boltozat és a felső vizek allegorikus magyarázata | 385 |
| Csupán az Isten ismeri magát teljes mivoltában | 387 |
| A Teremtéstörténet további allegorikus fejtegetése | 387 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos magyarázata | 388 |
| Folytatás | 391 |
| A csúszómászók és a szárnyasok jelképes magyarázata | 393 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos fejtegetése | 394 |
| A Teremtéstörténet következő részének magyarázata | 397 |
| A keresztény ember ítélkezéséről | 398 |
| Miért áldotta meg Isten az embert a halakkal és a madarakkal együtt, és miért nem áldotta meg a többi állatot? | 401 |
| A Teremtéstörténet gyümölcseinek magyarázata | 403 |
| Élvezet és hasznos származik a felebarátnak juttatott jócselekedetekből | 405 |
| Mit jelentenek a halak és a tengeri szörnyek? | 407 |
| "És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" | 408 |
| Hogyan kell értenünk: nyolcszor látta az Istent, hogy jók a művei? | 408 |
| Manicheus hóbortok | 409 |
| A jámbor embereknek ugyanaz tetszik, ami az Istennek is tetszik | 410 |
| Isten műveinek összefoglalása | 411 |
| A Teremtés történetének rövid megismétlése | 412 |
| A mindenség teremtésének jelképes magyarázata | 413 |
| Békességet könyörög | 414 |
| Miért nem követi este a hetedik napot? | 414 |
| Mikor pihen majd bennünk az Isten? | 415 |
| A teremtett dolgokat másképpen látja az Isten, és másképpen az ember | 415 |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.