"Szent Antal megkísértése"

Fülszöveg

Holló László festőművész, Munkácsy- és Kossuth díjas, Érdemes és Kiváló Művész (Kiskunfélegyháza, 1887. március 6. - Debrecen, 1976. aug. 14.)

Kiskunfélegyházán érettségizett 1904-ben, a fővárosi Mintarajziskolában 1909-ben kapott rajztanári oklevelet. Félegyházi ösztöndíjjal négy évet töltött Münchenben, Párizsban, itáliai és spanyol tanulmányutakat tett, 1912-ben az Union Internationale des Beaux Arts et des Lettres tagja lett. 1914-ben Debrecenbe települt, feleségül vette Hrabéczy Annát. Első önálló kiállítását 1923-ban rendezte a Belvedere-ben, amit az Ernst Múzeumban, a Fényes Adolf Teremben, a Műcsarnokban, a Déri Múzeumban követtek tárlatai, továbbá több vidéki városban rendezett bemutatókat. Alapítója volt a debreceni Művészháznak, az Ady Társaságnak. 1941-ben Szinyei-díjas lett, beválasztották a Képzőművészek Új Társaságába. 1946-ban köztársasági elnöki életjáradékot kapott, 1948-ban Londonban, a magyar képzőművészek tárlatán szerepelt. Munkácsy-díjat kapott 1956-ban, ugyanebben az évben halt meg felesége. Nemzetközi (Brüsszel: világkiállítás, Antwerpen, Párizs, Varsó, Drezda, Moszkva) önálló és csoportos tárlatokon mutatkozott be. 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki; ugyanebben az évben vette feleségül Maksa Olgát. Első díjas lett Debrecen 600 éves fennállásának jubileumi pályázatán. Az 1964-ben megkapott Érdemes művészi elismerést újabb vándorkiállítások és gyűjteményes tárlatok követték. 1968-ban a Francia Képzőművészeti Szövetség által rendezett "Öt magyar alföldi festő" bemutatón szerepelt Paris-Montreuil-ben. Egy év múlva állandó kiállítása nyílt Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumnak ajándékozott festményeiből és rajzaiból. Kiváló Művész kitüntetést kapott 1971-ben, Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották 1974-ben. Ekkor adományozott feleségével közösen kétszáz festményt és öt freskót Debrecen városának. Az anyagból 1975-ben rendeztek életmű kiállítást, s Holló Debrecen díszpolgára lett. Eredetisége és egyetemessége nem rokonítható egyetlen kortársával sem. Az expresszív festőiség hangján szólt paraszti sorsról, kitartásról, emberi szenvedésről, történelemről és drámai látomásairól. Vissza