Előszó
A vasderes paripa türelmetlenül rágta zaboláját. Keménymarkú lovász jártatta az udvaron, s ha néha megállt vele, odalépett a maga csendes lovával járkáló lovasszolga és csitítgatta, simogatta,...
Tovább
Előszó
A vasderes paripa türelmetlenül rágta zaboláját. Keménymarkú lovász jártatta az udvaron, s ha néha megállt vele, odalépett a maga csendes lovával járkáló lovasszolga és csitítgatta, simogatta, nyakát veregette a sallangos, ezüsttel kivert fékű, drága sárga nyereggel nyergelt nemesvérű állatnak.
Öreg, görbült hátú, mezítlábas rabszolga haladt át az udvaron. Megállt és szájtátva bámulta a nyugtalankodó lovat.
- Szép ló megfan ! Szep ló ! - motyogott a vén fogatlan.
- Nagyasszonyunk új hátasa! - büszkélkedett a lovász.
- Was? Az fan lova natyasszonynak neked? - csóválta fejét aggodalmasan. - Hiszen ez ölék fan mekülsz ety katona úr is! - csodálkozott az öreg német, akit még Vérbulcsu horka katonái hajtottak haza rabszíjon, valahonnan szász földről. ..
Oda is bátorkodott, meg akarta simogatni a szép lovat, de szemeit forgatva horkant a ló és az öreg ijedten húzta vissza eres, ráncos kezét.
- Vigyázz, mert megesz! - mosolygott a legény.
- Felülhetnél egy kicsit, apám! - kínálta neki a lovat a másik. Ijedten húzódott el a német.
- Majd te nekem fejemet karóba látsz! Fejcsóválva iparkodott tova a várkapu felé.
- Késik a nagyasszony! - türelmetlenkedett a legény is. Alig ér ki az öreg német a várkapun, hátamögött lódobogást hall.
Vissza 
