Előszó
A naptár, avagy eleinkkel mondva a Kalendárium, napok, hetek, hónapok, események, történések egymásutánját foglalja magába. Állhatatosan jelzi, az idő nem áll meg, a percek, órák elmúlnak, a...
Tovább
Előszó
A naptár, avagy eleinkkel mondva a Kalendárium, napok, hetek, hónapok, események, történések egymásutánját foglalja magába. Állhatatosan jelzi, az idő nem áll meg, a percek, órák elmúlnak, a Kalendáriumban együtt szerepel a „volt", a „lesz" és a jövő. Úton vagyunk, előre haladunk; s bizonyos, nincs itt „maradandó városunk". Egymást váltogatják az évszámok, s haladunk ezen ezredév utolsó évtizedében a harmadik évezred félé.
Jóllehet, ami ma a jelen, holnap már a múlté. Mégis rálépünk az útra, mert vonulásunk nem céltalan kalandozás. Hiszen az idők Ura indította útnak az emberiséget. Ő, az Isten, akiről a Szentírás 71. zsoltára vallja: „És élni fog, nemzedékről nemzedékre". Ahogyan a Szent István Bazilika hatalmas és fönségesen nyugodt kupolája a főváros fölé ível, Gondviselő Atyánk utunkat átlátja, s nemcsak fölénk magasodik, hanem „vándorlásunk társa lett".
Ez a felismerés segít bennünket, hogy az elmúlt időért, a leáldozó esztendőért hálát adhassunk, és az új évet az Ő nevében kezdhessük. Érdemes tehát az útra lépni, eközben dolgozni, alkotni.
Ezer évvel ezelőtt Országalapító Szent Királyunk sem csüggedt el az elmúló évezred utolsó évtizedében. Miközben jó néhányan ama évtizedben a „világ végéről jövendöltek" és ennek következtében fölöslegesnek tartották a napi munkát, tétlenségben várták a „végső napot" - mondogatva; az új évezredet már nem érjük meg... Szent István épített, és előkészítette e hazát a leáldozó évezred utolsó évtizedében, hogy majdan az új, a második évezred hajnalán, 1000-ben egy jól megalapozott és rendezett ország koronás királyaként a magyarságot egy új évezred félé vezérelhesse. Műve és élete így alapozódott a keresztény hitre és reményre.
1993. évi Kalendáriumunkat a tiszteletére szentelt Bazilika plébániája jelenteti meg. Minthogy Szent István patrónusunk, Kalendáriumunk is tanúsítani kívánja. Ennek indokán idézzük az 1992. évi Szent László-jubileumot, hiszen a Lovagkirály véglegesítette Szent István művét, szorgalmazta szentté avatását és a Szent Jobb tiszteletet szintén ő kezdeményezte.
Idei Kalendáriumunk ezek után napjainkba kalauzolja az olvasót; a Karitászra, az újjáéledő szerzetesekre, a pápaságra és lelki elmélyülésre szeretné irányítani az olvasó érdeklődését.
Üzenete, tartalma Szent István életművéből forrásozik. A Kalendárium egyszerre tanúskodik a múló időről, de a jövőről is. ..Ami legteljesebb jövőnk: „Közelebb, Uram, Hozzád, egyre közelebb..."
Vissza