Előszó
Midőn ez év elején a Szent-István-Társulat érdemes igazgatója felszólított, hogy a «Szent István Könyvek» sorozata számára írjam meg szent László király élete folyását, meglepődtem és némi...
Tovább
Előszó
Midőn ez év elején a Szent-István-Társulat érdemes igazgatója felszólított, hogy a «Szent István Könyvek» sorozata számára írjam meg szent László király élete folyását, meglepődtem és némi tekintetben szégyeltem magamat.
Eszembe jutott, hogy pozsonyi, udvardi, kassai, sátoraljaújhelyi származású írók, sőt nemrégiben egy lengyel szerzetes is milyen szeretettel és szorgalommal igyekeztek Szent-Lászlót kortársaik elé állítani, én pedig jóformán eltöltöttem egész életemet, írtam sok mindenféle értékes vagy értéktelen értekezéseket, órákig, néha napokig vesződtem egy-egy eltűnt falu helyének meghatározásával vagy egy-egy régi irat hibás voltának felderítésével, de Szent-László tetteinek, magaviseletének összefoglaló előadására nem gondoltam.
Pedig én, nem úgy, mint Pray György, Podhráczky József és a többiek, napokat töltöttem abban a bihari várban, ahol valaha Szent-László gyermekkorában játszadozott. Én nem tudnám megmondani, hányszor megfordultam abban a váradi várban, ahol valaha Szent-László imádkozott és én ki lettem volna téve a tudatlanság, a tévedés, elégedetlenség, erkölcstelenség minden veszedelmének, ha valaha Szent-László ki nem szakít némi részt a föld javaiból avégre, hogy abból a katholikus egyház az ifjakat jóra nevelje és igazra tanítsa.
Csak az vigasztal, hogy, ha a világháború előtt vagy fiatalkoromban fogtam volna hozzá Szent-László életéhez, fölösleges munkát végeztem volna...
Vissza