Szent Péter esernyője

Fülszöveg

Alig van magyar regény - Jókai egy-két könyvét leszámítva -, mely vetekedhetnék a Szent Péter esernyője népszerűségével és olvasottságával. Sőt, megkockáztathatjuk a kérdést: van-e egyáltalán regény, mely ennyire heterogén olvasóközönséghez szólna, mely egyformán élvezetet szerezne ábrándos kamaszlánynak és zord filozófusnak, meseváró gyereknek és tekintélyes államfőnek. Még ez az utóbbi sem csupán szónoki kérdés: Theodore Roosevelt 1910-ben Magyarországra látogatott, s találkozván Mikszáthtal, egyik kedvenc olvasmányaként emlegette a Szent Péter esernyőjét-t. S ha már tekintélyekre hivatkozunk, Mikszáthot sem hagyhatjuk ki: könyvei között ezt szerette a legjobban.
Pályája delén, 1895-ben írta, túljutva sok elbeszélésen, karcolaton, regényen. Schöpflin Aladár a következőképpen jellemezte a regény írásának pillanatát:
"Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvben félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét."
Mikszáth pedig így vallott ugyanerről: "... odaadtam a lelkemet, a szívemet ehhez a munkához, írtam egyfolytában, amíg csak el nem készültem vele." Meg is hálálta az írónak a könyv a szeretetteljes odaadást: ez hozta meg számára a nagy sikert, a népszerűséget; tizennégy nyelvre fordították le még életében. Vissza