Szent vagy, Uram!

Előszó

Magyar egyházi énekkincsünk hazai kultúránknak nagy büszkesége, multunk zenei és költői értékeinek dús tárháza, őseink buzgóságának és a Legmagasabbhoz való viszonyának ékes és kézzelfogható bizonysága; a mai magyarnak pedig: bűnbánó mell verés, alázatos Istenhez-sí múlás és a jobb jövőben bízó reménység. Kincs, erő és orvosság egyszerre.
Ilyen, ha virágzik.
Ma nem virágzik.
A magyar egyházi ének és még inkább az éneklés gyöngéire a békeidők búcsújáróhelyeinek tapasztalatain kívül leginkább a háború tábori miséi hívták fel bántó módon a figyelmet. Sokszor volt úgy, hogy a tábori misén sokfelöljött magyarok énekelni akartunk. De egyazon éneket keveredetten, más-más szöveggel mondtuk, más-más dallamhajlítással énekeltük. Kudarc, hellyel-közzel botrány lett belőle. És ez mindannyiszor ismétlődött, valahányszor énekelni kezdtünk. Később már meg sem kíséreltük.
Azóta csak rosszabbodott a helyzet. Bizonyság rá az országos körmenetek, katolikus napok és nagygyűlések tömegéneklése. A dolog azonban érthető. Régebben irányító szerepet betöltő énekeskönyveink - Zsasskovszky és Kersch - eltűntek a piacról; ennek következtében fiatal kántornemzedékünk elvesztette régi tradíciókkal való kapcsolatát és így a vezetés is részben kisiklott a kezéből. Gombamódra elszaporodtak a variánsok dallamban, szövegben egyaránt és töméntelen silány ének szivárgott fel a kórusra. Vidékenként, egyházmegyénként, templomonként, sőt városokban szinte iskolánként más-más, egymástól eltérőt tartalmazó énekeskönyvek kerültek forgalomba; ezek legtöbbje, amikor teljes jószándékkal „javított" szöveg vagy dallam közlésével kíván segíteni valóban létező hibákon és hiányokon, akaratlanul is növeli a zavart.
Hogy a dallamokat és szövegeket a dilettantizmus és sok egyéb körülmény igen kiforgatta eredeti formájából, hogy szent énekeinken csakugyan van javítani való és végül, hogy a mai istentisztelet igényesebb az énekkel és énekléssel szemben, mint a régebbi, az közismert dolog. De a fennálló bajokon - szinte országos jellegük miatt - csak kis körre kiható reformmal, vagy épen egyéni akciókkal (ha mégannyira jóhiszeműek vagy szakszerűek is) segíteni ma már lehetetlen.
E helyzeten csupán a gyökeres orvoslás javíthat.
Erre határozta el magát a Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség és az Országos Magyar Cecília Egyesület, amikor 1927. februárjában alulírottaknak megbízást adott egy korszerű egyházi énekgyüjtemény megszerkesztésére, mely egyrészt az ideális igényeket igyekezzék kielégíteni, de másrészt a mai gyakorlatot is hasznavehetően szolgálja. Vissza